Áron egyike volt a három családtagnak, akiket Isten elküldött, hogy kihozzák népét Egyiptomból; "kiváltottalak a szolgaság házából. Elküldtem Mózest, Áront és Mirjámot!" Mik 6,4. Áron tehát szoros kapcsolatban állt Mózessel ebben a nagy munkában; "az Úr, aki rendelte Mózest és Áront, és aki kihozta atyáitokat Egyiptom földéről!" 1Sám 12,6-8. Áron társa volt Mózesnek a fáraónál tett gyakori látogatásainál - az első viharos beszélgetéstől az éjszakai találkozóig, amikor a fáraó végül engedett és társként volt megbízva, hogy vezesse Isten népét a Vörös-tengeren keresztül "mint egy nyájat", Zsolt 77,20. Sok szempontból Áront fiatalabb fivére beárnyékolta. Két területen azonban ő múlta felül. Különösen tehetséges volt, mint Mózes prófétája, főleg pedig kiváltságos volt, mint Isten főpapja.
Mózes prófétája. Miután Mózes vonakodott Isten hívására válaszolni, Isten Áront használta fel, mint az Ő "szóvivőjét" a néphez, és mint az Ő "prófétáját" a fáraóhoz. Áron nyilvánvalóan tehetséges volt, és jól tudott beszélni. Isten maga is elismerte Áron ékesszólását; "Tudom, hogy ő jól tud beszélni". Attól, aki "szájat adott az embernek", ez nem kis dicséret! Áron volt az, aki később beszélt a fáraóval, valamint közvetlenül felelős volt egyes jelekért és csapásokért.
Isten főpapja. Áron volt az első azoknak a férfiaknak a hosszú sorában, akik mintegy 1500 éven keresztül végezték a főpapi hivatalt a világon az egyetlen, Isten által elrendelt vallásban. Mint Mózes prófétája, nemcsak Istent képviselte az emberek előtt, hanem mint Isten főpapja, az embereket is képviselte Isten előtt. Hordozta Izráel fiainak nevét a vállain és a szívében. Egyedül neki lehetett "egyszer egy évben" bemennie a szentek szentjébe, amely alkalommal engesztelést végzett Izráel egész gyülekezetéért.
Papi hivatalára olyan módon volt alkalmas, ahogyan Mózes nem. Mert amikor Mózes a fáraó udvarának kényelmét élvezte, Áron a néppel együtt szenvedett a góseni rabszolgatáborban. Első kézből tapasztalta megpróbáltatásaikat, ezért nagyon alkalmas volt arra, hogy főpapjuk legyen úgy, ahogyan Urunk földi, emberi megtapasztalásai alkalmassá tették Őt, hogy "nagy főpapunk" legyen.
Uram, segíts engem, hogy használjam tehetségemet!