Könnyen lehetne úgy gondolni Jeftére, (a) mint valamiféle megkeseredett emberre, aki vitatkozik testvéreivel, és az Isten népe közti vezető szerepre számított; (b) mint meggondolatlan emberre, aki kockáztatta lányát egy meggondolatlan esküvel; vagy (c) mint kemény emberre, aki irgalmatlanul használta kardját testvérei ellen. Talán ez a rövid bírói életszakasz (hat év) a kudarc jele - mégis, ugyanaz a Szent Szellem, aki ezt a feljegyzést adta nekünk, Jeftét a hit hősei közé helyezi a Zsid 11,32-ben, aki ott egyike a mindössze négy megnevezett bírónak.
Hitének bizonyítéka háromféleképpen is látható.
Hitt az Úr szavának. Az egyetlen bíró, aki vitatkozik az ellenséggel, és ebben az Úr szavának figyelemreméltó tiszteletét tanúsítja. Ammon volt a támadó, kihívását és követeléseit a Szentírás felől kellett megközelíteni. Jefte hittel így tesz, és az ellenség, aki a Szentírásban (hús)testi értelmét képviseli, elhallgat, ha még nincs is legyőzve. A Tob földjén töltött nyugodt esztendők, amikor testvérei megvetették, most megtermik gyümölcsüket. Akiket Isten felhasznál, azoknak ismerniük kell Isten Igéjét!
Engedelmeskedett az Úr Szellemének. Jefte a harmadik a négy bíró közül, akikre az Úr Szelleme szállt hatalommal - Otniél, Gedeon, Jefte és Sámson. Dacára annak, hogy nyilvánvalóan ismerte a területet, felismerte, hogy az előtte álló feladathoz rendelkezni kell Isten hatalmával, ha Isten népét meg akarja szabadítani ettől az ellenségtől. A szolgálathoz a hatalmat mindig Isten Szelleme adja.
Isten iránti odaadást mutatott. Valamennyi bíró közül nála látható legvilágosabban az Úr iránti odaadás. Megadja az Úrnak a maga helyét a történelemben, a harcban felismeri, hogy ő maga csak az Úr eszköze, fogadalmában pedig, bár meggondolatlanul, magas mércét állít fel az áldozati odaszánásban. Ez vád a mi hideg szívünk ellen! Egy olyan embernél, aki ismeri az Írásokat, és iszonyodik a Molok istennek bemutatott gyermekáldozatoktól, (vö. 3Móz 5,4), világos, hogy a lányát örökös szüzességre adta - olyan áldozatra, amely megremegteti szívünket. Talán az efraimiták megölésénél is ebben a megvilágításban kell látnunk őt - ott az Úr iránti mélységes tiszteletét állította szembe egy törzzsel, amely bálványimádásba süllyedt.