Skip to main content

04.25 Dávid szomorú szíve (1)

OLVASNIVALÓ: 
2Sámuel 15,6.10-12.23.30

Szomorú látvány tárul elénk, amikor szemléljük, ahogyan Dávid elhagyja Jeruzsálem városát, könnyek között, amelyek legördülnek az arcán. Azokkal is találkozunk, akik összetörték szívét, és fájdalmát okoztak.

Absolon, aki "az Izráel fiainak szívét alattomban megnyerte", 6. v. Dávid visszaengedte a királyságba, és megfizette az árát ennek a meggondolatlanságnak. Egyedül Dávid volt, aki megérdemelte a nép hűségét, és jól tesszük, ha nem feledjük el, hogy az Úr Jézus megérdemli és igényli szívünk teljes szeretetét.

Akitófel, akit Dávid a következőképpen írt le: "az én jóakaróm is, akiben bíztam, aki kenyeremet ette, fölemelte sarkát ellenem." Zsolt 41,9. Akitófel mint Dávid tanácsadója, olyan közel állt hozzá, amennyire csak lehetett, és Absolon mégis képes volt megnyerni támogatójának. Lehangoló megfigyelni, hogy áldozatok bemutatása közben lett hűtlen! Figyelmeztetés ő számunkra, hogy bármilyen kedvezőtlen körülmények között, amelyek életünkben megtörténhetnek, szükségünk van arra, hogy őrizkedjünk azok ravasz tevékenységétől, akik arra törekszenek, hogy "alattomban elfordítsa szívünket" az Úrtól.

Kétszáz ember, akik szoros közösségben voltak a királlyal Jeruzsálemben, Absolonhoz csatlakoztak. Hívta őket (név szerint szólt nekik), ők pedig mentek tájékozatlanul, vagyis nem tudták volna megmondani, miért vannak ott! Absolon ismerte azokat az embereket, akik annyira befolyásolhatók és rászedhetők voltak, hogy könnyen meg tudta őket győzni, hogy kövessék.

Absolonnak nem volt nehéz támogatást szereznie lázadásához. Elmondja az Ige, hogy "igen nagy lett az összeesküvés (törvénytelen szövetség), és a nép gyülekezett és szaporodott Absolon mellett", 12. v. Amint megfigyeljük Dávidot, ahogyan átkel a Kidron patakon, eszünkbe jut, hogy az Úr Jézus ugyanazon a patakon kelt át, belépett a Gecsemáné kertjébe, és "saját közeli barátja", Iskáriótes Júdás elárulta, Jn 18,1-2. Nem sokkal azután tanítványai elhagyták és Péter megtagadta. Az Úr szavai, amit egy más alkalommal mondott tanítványainak, kihívásként hangzanak számunkra: "ti is el akartok menni?" Legyen a mi válaszunk is a következő: "Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van tenálad" (Jn 6,67-68).