Skip to main content
OLVASNIVALÓ: 
2Sámuel 3,26; 18,5.14; 20,9-10

 

Dávid Abner halála után beismerte: "Én pedig ma erőtlen, noha felkent király vagyok; ezek pedig a Sérujának fiai hatalmasabbak nálamnál", 2Sám 3,39. Dávid Joábbal szembeni türelme uralkodásának egyik nagy hibája volt. Mi is ugyanígy, ha nem száműzzük azokat a dolgokat, amelyek régi természetünkhöz kötődnek, végül azok fognak uralkodni rajtunk, és szellemben gyengévé tesznek. Hogy milyen volt Joáb, a következőkben soroljuk fel.

(I) Önző. Énközpontú volt, és sohasem Dávid érdekei voltak a szívében. Még amikor jót tett is, azért tette, hogy személyes előnyhöz jusson. Azokat juttatja eszünkbe, akikről Pál beszélt: "Mert mindenki a maga hasznát keresi, nem a Krisztus Jézusét", Fil 2,21.

(II) Engedetlen. Ott volt a király előtt, meghallgatta kívánságait, majd kiment, és úgy járt el, mintha sohasem lett volna ott! Tudta Dávid kívánságát Abnerrel és Absolonnal kapcsolatban is, mégis megölte mindkettőjüket. A Zsolt 66,7 a következőképpen figyelmeztet: "...az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban." Péter a következőképpen utasít bennünket: "Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek", 1Pt 1,14.

(IlI) Bosszúálló. Dáviddal ellentétben, ha vele rosszat tettek, a bosszúállás uralta minden gondolatát. Testvérének, Asáelnek halálát követően nem nyugodott, amíg Abner is meg nem halt. A bosszúálló szellem tönkreteszi keresztyén bizonyságtételünket. A Szentírás arra biztat bennünket, hogy legyünk "... egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett néktek", Ef 4,32.

 Féltékeny. "Kegyetlen a féltékenység, mint a sír", Én 8,6 (angol). Joáb kegyetlen bánásmódja Abnerrel és Amásával azt mutatja, hogy nem tűrt meg semmilyen riválist maga mellett. Pál így figyelmeztette a filippieket: "...alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is", Fil 2,3-4.

 Irgalmatlan. Olyanok könyörtelen meggyilkolása, akiket Dávid szeretett, mutatja, hogy az ő érzéseit semmibe vette. Elutasította, hogy irgalmat mutasson olyanok iránt, akik megbántották. Péter ezt írta: "Végül pedig legyetek mindnyájan egyetértők, együtt érzők, testvérszeretők, könyörületesek, alázatosak", 1Pt 3,8.