Mai olvasmányunkban megfigyeljük, hogy Isten meg tudja mozgatni a legkevésbé elképzelhető embereket is, hogy céljait elérje. Ezt kérdezhetjük: "Tudatában volt-e Círusz annak, hogy Izráel Istene irányította mint a saját szolgáját, hogy végrehajtson egy ígéretet, amelyet Ő 70 évvel azelőtt adott?" Isten Igéjének tekintélye alapján a válasz igenlő. Ezt a tényt Círusz nyilvánosan kihirdette, megadva a tiszteletet annak a valakinek, aki ilyen célra támasztotta őt! Miért utal Isten erre a pogány királyra úgy, mint az Ő szolgájára? A válasz az, hogy Isten akarta felhasználni, mint szolgáját, és figyeljük meg azt a módot, ahogyan az uralkodó engedelmesen végrehajtott minden, "az Úr, a mennynek Istene" által neki személyesen adott utasítást. Ez azt mondja nekünk, hogy Isten a saját céljaira felhasználhat olyanokat, akiknek nincs kapcsolata az Ő népével és útjaival.
Figyeljük meg, hogy be kellett teljesednie annak az Igének, amelyet Jeremiás próféta kapott, hogy Isten felindította a perzsa Círusz szellemét. Az Ő népének vissza kell térnie országába. Amikor üt Isten órája, Ő ellentmondást nem tűrően cselekszik. Annyira fontos ez a döntő pillanat, hogy az Igék megismétlődnek az Ezsd 1,1-3-ban. Mi is bátorságot meríthetünk ma abból a tényből, hogy Isten órája sohasem áll meg. Az lehet, hogy a babiloni foglyok feladták már a reményt vagy kétségbeesésükben, vagy feledékenységükben. De Isten sohasem mond le a szándékáról. Meg fogja tartani a szövetségét azokkal, akiket szeret.
Figyeljük meg, hogyan beszélt az Úr Círuszról: "Pásztorom! ki véghez viszi minden akaratomat". Akkor sem mondhatott volna többet róla, ha Círusz az Ő odaadó szolgája lett volna. Lehet, hogy a fogság hosszú évei megtörték az Ő népének szívét, mégis bölcsességében ez volt az Ő munkamódszere. A körülmények megrabolhatnak bennünket Istennek és céljainak a meglátásától. Ne feledjük, hogy noha Isten a színfalak mögött munkálkodik, szüntelenül munkában van, hogy terve beteljesüljön.
Jeruzsálemet fel kellett építeni, és lefektetni az alapot, Ézs 44,28. Círusz elismerte, hogy az Úr adott neki hatalmat, ezért indítja arra a népet, hogy térjen vissza saját országába, és kezdjen hozzá a munkához. Mondott-e nekünk Isten valamit, amit meg kellene tennünk, valamit, ami hiányzik az Ő munkájához? Lehet, hogy ha mi nem válaszolunk, más valakit fog elhívni, ami valószínűtlen döntésnek látszik. Kijózanító gondolat a következő: Isten megteheti nélkülünk, de nem akarja!