Jób három barátja közül Elifáz tűnik a legidősebbnek és legtekintélyesebbnek, Jób 2,11; vö. 15,10. Ezek az emberek nyilván nagy tiszteletnek örvendtek és híresek voltak bölcsességükről. Miután eltelt néhány hónap, 7,3, elmentek, hogy együtt sírjanak Jóbbal, és lehetőség szerint vigasztalják. Valójában nagy megpróbáltatást jelentettek számára, amely csak fokozta szerencsétlenségét. Elifáz témáni volt, amely kapcsolatba hozza őt Edom híres bölcsességével, Jer 49,7; Abd 8-9. Úgy tűnik fel, mint a barátok vezetője és szószólója. Bildád és Cófár beszédei nagymértékben visszhangozzák az ő három beszédének megállapításait. Úgy vehetjük, mint azok képviselőjét, 42,7. Szavai jellemzik ennek a világnak a legjobb bölcsességét, amit felkínálhat. Ez a gondolkodás és tapasztalat korszakainak, 15,17-19, hosszú és érett tanulmányozásnak az eredménye, 5,27. Egy hét hallgatás után nyilvánvaló, hogy ezek a barátok igen kritikus magatartást tanúsítottak Jób iránt. Inkább hasonlítottak szigorú bírákhoz, mint együttérző vigasztalókhoz. Elifáz első beszédében, 4. fej., úgy foglal állást, hogy Jób szenvedése közvetlenül bűnével függ össze. Számára egyszerűen ok és okozati összefüggésről van szó. Ha Jób bűnbánatot tart, gyógyulása be fog következni. Második beszédében, 15. fej., bosszankodik Jób szavain, megvádolva őt igazságtalansággal, és hangsúlyozva az ember romlottságát és sorsának borzalmasságát a legszélsőségesebb kifejezésmóddal. Még képmutatónak is nevezi Jóbot, 15,34. Harmadik vitájában, 22. fej. egyenesen súlyos bűnökkel vádolja meg Jóbot, amelyeket szerinte azért tűrt meg Jób, mert Isten túl messze lévőnek tűnt számára, hogy észrevegye ezeket a gonoszságokat. Végül hangsúlyozza a bűnbánat szükségességét és a gonoszság elhagyását azért, hogy élvezhesse az egészség és gazdagság visszanyerését. Elifáz sokkal inkább elítélő, mint együttérző. Állandó feltételezése volt, hogy Jóbnak bűnös embernek kell lennie, és hogy a szerencsétlenségek, amelyeket szenvedett, közvetlen összefüggésben vannak a gonosz cselekedeteivel. A többi baráthoz hasonlóan filozófiája az, hogy Jób ne önmagával és szenvedésével foglalkozzon, hanem önmagával és bűnével. Úgy ítélték meg, hogy Jób nyomorúságait úgy kell látni, mint büntetést. Ezekhez hasonló barátok mellett kinek van szüksége ellenségre! Elifáz a tapasztalat szempontjából érvel; ő moralista - Jób bűnei miatt szenved. Nem igazán ismerte Jóbot, és Istenről való ismerete hibás volt. Meg kellett látnia, mennyire helytelenül járt el, Jób 42,7!