Skip to main content
OLVASNIVALÓ: 
1Mózes 22,1-12
MAI OLVASNIVALÓNK az utolsó feljegyzett próbát írja le Ábrahám életében. Kétségtelenül ez volt a legsúlyosabb. Amikor Isten beszélt hozzá, 2. v., nem hagyott kétséget afelől, hogy mit kívánt Ábrahámtól. Minden részlet világos volt; Isten nem engedett kibúvót. Megmondta Ábrahámnak, mikor engedelmeskedjen. „Most" - nem valamilyen határozatlan időben, a jövőben, vagy amikor már több gyermeke lesz; vö: 25,1-2. Isten megmondta neki, kit vegyen: „A te fiadat, ama te egyetlenegyedet, akit szeretsz". Minden szó késszúrásként hatott, amely egyre mélyebbre hatolt az öreg pátriárka szívébe. Izmáélt korábban már elküldte, 21,14, valószínűtlen volt, hogy Sárának újabb gyermeke lehet, és nem utolsósorban Isten ígérete és a szövetség Izsákban összpontosult, 17,19; 21,12. Isten megmondta Ábrahámnak, hova menjen. „Menj el Móriának földére... a hegyek közül egyen, amelyet mondok néked"; vö. 2Krón 3,1. Végül Isten megmondta, hogy mit tegyen. „Áldozd meg." Ábrahámnak nemcsak meg kellett őt ölnie, hanem testét is el kellett hamvasztania!

Ábrahám tehát tudta: mikor, kit, hol és hogyan. Az egyetlen dolog, amit nem tudott, hogy „miért". Egyetlen magyarázó szót sem kapott. A férfi már bebizonyította, hogy tudott bízni Istenben, amikor nem tudta, hova, Zsid 11,8 és amikor nem tudta, hogyan, 1Móz 15,5-6. Tud-e bízni Istenben, amikor nem tudja, miért? A múltban gyakran tett fel kérdéseket az Úrnak, amikor szükségét érezte, 15,2.8; 18,23. Most csendben marad, és hatalmas hittel szelíden aláveti magát Isten akaratának, akit szeret.

Engedelmessége teljes volt, 3. v. Isten azt mondta „most", így Ábrahám „felkelt... jó reggel"; lásd Zsolt 119,60. Figyeljük meg, hogy noha azonnal engedelmeskedett, ez nem rövid ideig tartó fellángolás volt. Három napig utazott kitérő nélkül, 1Móz 22,4. Isten azt mondta: „Izsákot; ezért vette az ő fiát, Izsákot". Isten megnevezte „Móriját"; így ő „elindult a helyre...". Isten kívánsága az volt, hogy „áldozza fel" Izsákot; ezért „fát hasogatott". Istenbe vetett bizalma teljes volt. Hitte, hogy mind Ő, mind Izsák vissza fog térni, 5. v„ számolva azzal, hogy Isten képes feltámasztani Izsákot a halálból, Zsid 11,19. Végül Isten nem kívánta, hogy ölje meg Izsákot, 1Móz 22,12. Isten nem emberáldozat bemutatását akarta, hanem az emberi akarat feladását. Ezt pedig elérte. Nálam is eléri?

1Móz.22. 1 És lőn ezeknek utána, az Isten megkisérté Ábrahámot, és monda néki: Ábrahám! S az felele: Ímhol vagyok. 2 És monda: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, a kit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közűl egyen, a melyet mondándok néked. 3 Felkele azért Ábrahám jó reggel, és megnyergelé az ő szamarát, és maga mellé vevé két szolgáját, és az ő fiát Izsákot, és fát hasogatott az égő áldozathoz. Akkor felkele és elindula a helyre, melyet néki az Isten mondott vala. 4 Harmadnapon felemelé az ő szemeit Ábrahám, és látá a helyet messziről. 5 És monda Ábrahám az ő szolgáinak: Maradjatok itt a szamárral, én pedig és ez a gyermek elmegyünk amoda és imádkozunk, azután visszatérünk hozzátok. 6 Vevé azért Ábrahám az égő áldozathoz való fákat, és feltevé az ő fiára Izsákra, ő maga pedig kezébe vevé a tüzet, és a kést, és mennek vala ketten együtt. 7 És szóla Izsák Ábrahámhoz az ő atyjához, és monda: Atyám! Az pedig monda: Ímhol vagyok, fiam. És monda Izsák: Ímhol van a tűz és a fa; de hol van az égő áldozatra való bárány? 8 És monda Ábrahám: Az Isten majd gondoskodik az égő áldozatra való bárányról, fiam; és mennek vala ketten együtt. 9 Hogy pedig eljutának arra a helyre, melyet Isten néki mondott vala, megépíté ott Ábrahám az oltárt, és reá raká a fát, és megkötözé Izsákot az ő fiát, és feltevé az oltárra, a fa-rakás tetejére. 10 És kinyújtá Ábrahám az ő kezét és vevé a kést, hogy levágja az ő fiát. 11 Akkor kiálta néki az Úrnak Angyala az égből, és monda: Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felele: Ímhol vagyok. 12 És monda: Ne nyujtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt: mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem.
1Móz.25. 1 Ábrahám pedig ismét vőn magának feleséget, kinek neve Ketúráh vala. 2 És az szűlé néki Zimránt, Joksánt, Médánt, Midiánt, Isbákot és Suakhot.
1Móz.21. 14 Felkele azért Ábrahám jó reggel, és vőn kenyeret és egy tömlő vizet, és adá Hágárnak, és feltevé azt és a gyermeket annak vállára s elbocsátá. Az pedig elméne, és bujdosék a Beérseba pusztájában.
1Móz.17. 19 Az Isten pedig monda: Kétségnélkűl a te feleséged Sára szűl néked fiat, és nevezed annak nevét Izsáknak, és megerősítem az én szövetségemet ő vele örökkévaló szövetségűl az ő magvának ő utánna.
1Móz.21. 12 De monda az Isten Ábrahámnak: Ne lássék előtted nehéznek a gyermeknek és a szolgálónak dolga; valamit mond néked Sára, engedj az ő szavának, mert Izsákról neveztetik a te magod.
2Krón.3. 1 Elkezdé építtetni Salamon az Úr házát Jeruzsálemben a Mórija hegyén, mely Dávidnak, az ő atyjának megmutattatott, azon a helyen, melyet készített vala Dávid a Jebuzeus Ornán szérűjén.
Zsid.11. 8 Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, a melyet örökölendő vala, és kiméne, nem tudván, hová megy.
1Móz.15. 5 És kivivé őt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; - és monda nékie: Így lészen a te magod. 6 És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul.
Zsolt.119. 60 Sietek és nem mulasztom el, hogy megtartsam a te parancsolataidat.