Ábrahám tehát tudta: mikor, kit, hol és hogyan. Az egyetlen dolog, amit nem tudott, hogy „miért". Egyetlen magyarázó szót sem kapott. A férfi már bebizonyította, hogy tudott bízni Istenben, amikor nem tudta, hova, Zsid 11,8 és amikor nem tudta, hogyan, 1Móz 15,5-6. Tud-e bízni Istenben, amikor nem tudja, miért? A múltban gyakran tett fel kérdéseket az Úrnak, amikor szükségét érezte, 15,2.8; 18,23. Most csendben marad, és hatalmas hittel szelíden aláveti magát Isten akaratának, akit szeret.
Engedelmessége teljes volt, 3. v. Isten azt mondta „most", így Ábrahám „felkelt... jó reggel"; lásd Zsolt 119,60. Figyeljük meg, hogy noha azonnal engedelmeskedett, ez nem rövid ideig tartó fellángolás volt. Három napig utazott kitérő nélkül, 1Móz 22,4. Isten azt mondta: „Izsákot; ezért vette az ő fiát, Izsákot". Isten megnevezte „Móriját"; így ő „elindult a helyre...". Isten kívánsága az volt, hogy „áldozza fel" Izsákot; ezért „fát hasogatott". Istenbe vetett bizalma teljes volt. Hitte, hogy mind Ő, mind Izsák vissza fog térni, 5. v„ számolva azzal, hogy Isten képes feltámasztani Izsákot a halálból, Zsid 11,19. Végül Isten nem kívánta, hogy ölje meg Izsákot, 1Móz 22,12. Isten nem emberáldozat bemutatását akarta, hanem az emberi akarat feladását. Ezt pedig elérte. Nálam is eléri?
1Móz.22.1-12 Ezek után történt, hogy Isten próbára tette Ábrahámot, és ezt mondta neki: Ábrahám! S ő így felelt: Ímhol vagyok. 2 Isten ezt mondta neki: Vedd a fiadat, a te egyetlenegyedet, akit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijjá földjére, és áldozd fel ott égőáldozatul az egyik hegyen, amelyet majd megmondok neked. 3 Fölkelt tehát Ábrahám jókor reggel, és megnyergelte szamarát. Maga mellé vette két szolgáját és fiát, Izsákot, és fát hasogatott az égőáldozathoz. Akkor fölkerekedett, és elindult a helyre, amelyet Isten mondott neki. 4 Harmadnapon fölemelte szemét Ábrahám, és meglátta a helyet messziről. 5 Ekkor azt mondta szolgáinak: Maradjatok itt a szamárral, én pedig a fiammal elmegyek amoda, és imádkozunk, azután visszatérünk hozzátok.
6 Vette tehát Ábrahám az égőáldozathoz való fákat, és föltette a fiára, Izsákra, ő maga pedig kezébe vette a tüzet és a kést, és így mentek ketten együtt. 7 Majd megszólította Izsák az atyját, Ábrahámot: Atyám! Az pedig mondta: Íme, itt vagyok, fiam. Izsák pedig megkérdezte: Itt van a tűz és a fa, de hol van az égőáldozatra való bárány? 8 Ábrahám azt felelte: Isten majd gondoskodik az égőáldozatra való bárányról, fiam. És mentek ketten együtt. 9 Amikor eljutottak arra a helyre, amelyet Isten mondott neki, Ábrahám megépítette ott az oltárt, rárakta a fát, megkötözte Izsákot, a fiát, és föltette az oltárra, a farakás tetejére. 10 Majd kinyújtotta a kezét, és vette a kést, hogy levágja a fiát. 11 Akkor kiáltott neki az ÚR angyala az égből: Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felelt: Íme, itt vagyok. 12 Az angyal pedig így szólt: Ne nyújtsd ki kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt! Mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedveztél fiadnak, a te egyetlenegyednek énérettem.
1Móz.25. 1 Ábrahám pedig ismét feleséget vett magának, akinek Ketúrá volt a neve. 2 Ő szülte neki Zimránt, Joksánt, Medánt, Midjánt, Jisbákot és Súahot.
1Móz.21. 14 Felkele azért Ábrahám jó reggel, és vőn kenyeret és egy tömlő vizet, és adá Hágárnak, és feltevé azt és a gyermeket annak vállára s elbocsátá. Az pedig elméne, és bujdosék a Beérseba pusztájában.
1Móz.17. 19 Az Isten pedig monda: Kétségnélkűl a te feleséged Sára szűl néked fiat, és nevezed annak nevét Izsáknak, és megerősítem az én szövetségemet ő vele örökkévaló szövetségűl az ő magvának ő utánna.
1Móz.21. 12 De monda az Isten Ábrahámnak: Ne lássék előtted nehéznek a gyermeknek és a szolgálónak dolga; valamit mond néked Sára, engedj az ő szavának, mert Izsákról neveztetik a te magod.
2Krón.3. 1 Elkezdé építtetni Salamon az Úr házát Jeruzsálemben a Mórija hegyén, mely Dávidnak, az ő atyjának megmutattatott, azon a helyen, melyet készített vala Dávid a Jebuzeus Ornán szérűjén.
Zsid.11. 8 Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, a melyet örökölendő vala, és kiméne, nem tudván, hová megy.
1Móz.15. 5 És kivivé őt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; - és monda nékie: Így lészen a te magod. 6 És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul.
Zsolt.119. 60 Sietek és nem mulasztom el, hogy megtartsam a te parancsolataidat.