EZ AZ ÉNEK logikus következménye a 14. fejezet végének. „És látta Izráel... félte azért a nép az Urat és hittek az Úrnak", úgy, hogy „Akkor énekelte Mózes és Izráel fiai", 2Móz 14,31; 2Móz 15,1. Mózesnek ez az ihletett éneke felismeri Jahve kegyelmét és hatalmát, és előretekint a megváltási mű csúcspontjára, amely Egyiptomban kezdődött számukra. Izráel valóban hit által énekelt; lásd Zsolt 106,12. Az ének Istennel foglalkozik és azzal, amit Ő tett, „Téged, Te, Tied, Tiéid", és nem jut benne hely önmaguknak. A nép a „Te néped", 16. v.
Minden ellenség pusztulását látták, nemcsak Egyiptomét, hanem azokét is, akikkel még nem is találkoztak, 15. v. Mindaz, ami történt, garancia arra, aminek történnie kell, vö. különösen Jel 15,3.
Isten közölte Mózessel a fáraó okoskodását, amikor elhagyta palotáját. „Az ellenség mondta: Űzöm", 9. v. Hat dolgot (az elbukott ember száma) határozott el az ellenség, hogy megteszi Izráellel, amelyek összefoglalhatók abban a megállapításban, amelyet így is lehet fordítani: „újra birtokba veszem őket", 9. v. Ezek teljes lehetetlensége látható a 6. fejezetben, ahol Isten hétszer mondta már (Ő nem bukott el), hogy „én fogom". Ha Isten azt mondja, hogy „én fogom", a Sátán semmit sem tehet. Izráel biztonságban volt, nem a saját hűsége miatt, hanem mert Isten kijelentette, hogy „én fogom". Az Ő szándékait nem lehet keresztezni. Mi hiszünk az Úr szavainak, hogy „amit nékem adott, abból semmit el ne veszítsek", Jn 6,39; vö. 17,12. A Sátán megrostálhatja az apostolok társaságát, de az Úr imádkozott Péterért, Lk 22,31-32. Az Ő hatalma megóvta őt, és minket is meg fog óvni.
Izráel volt „megváltott néped", „a Te szerzeményed", 2Móz 15,13.16. v. A hatalomnak micsoda diadala, 3-12. v., az irgalomnak micsoda megnyilvánulása, 13a. v.! Az ellenség felett dicsőségesen diadalmaskodott, 1. v. Az ő népe számára Ő „erősségem... és énekem, szabadítómmá lett nekem", 2. v. Itt nem meg nem tapasztalt igazságról van szó. „Őt dicsérem", 2b. v.
A jövő biztosítva van „örökséged hegyén" és „szentségedbe Uram, melyet kezed épített", 17. v. a trónnal együtt, mert az Úr „uralkodik mind örökkön örökké", 18. v.
Ehhez illő válaszunk az lehet, hogy „igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel", Mik 6,8.
Zsolt 106. 12 Akkor hittek beszédeinek, és énekelték dicséretét.
Jel 15. 3 Mózesnek, Isten szolgájának énekét énekelték és a Bárány énekét: Nagyok és csodálatosak a te tetteid, mindenható Úristen, igazságosak és igazak a te utaid, nemzetek Királya!
Jn 6. 39 Az pedig annak akarata, aki elküldött engem, hogy abból, amit nekem adott, semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam azt az utolsó napon.
Jn 17. 12 Amíg velük voltam, megőriztem őket a te nevedben, amelyet nekem adtál; megtartottam őket, és senki sem veszett el közülük, csak a veszedelem fia, hogy az Írás beteljesüljön.
Lk 12. 31 Ti az Isten országát keressétek, és ezek mind megadatnak nektek! 32 Ne félj, te kicsiny nyáj, mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot.
Mik 6. 8 Megmondta neked, ó, ember, hogy mi a jó, és mit kíván tőled az ÚR: csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeresd az irgalmasságot, és alázatosan járj Isteneddel.