Emlékezzünk azokra a szavakra, hogy „Kerülő úton vezette... a népet", 2Móz 13,18, és indokolt arra következtetni, hogy a felhőoszlop vezette őket ebben a pusztaságban is. Halljuk, hogy az egész népség hitetlenül zúgolódik. Hol vannak most a 15. fejezetben énekelt ének diadalmas sorai? Az élelem hiánya oda vezetett, hogy kétségbe vonták, hogy Isten képes és hajlandó gondjukat viselni. Isten meghallotta zúgolódásukat és ezt mondta: „Ímé, én esőképen bocsátok néktek kenyeret az égből" - nem tüzet és kénkövet, hanem kenyeret, 1Móz 19,24; 2Móz 16,4. „Nem bűneink szerint cselekszik velünk", legyen áldott az ő neve! Zsolt 103,10.
A 6. vers arra enged következtetni, hogy a naponkénti gondoskodás erről a mennyből származó speciális ételről állandó megerősítés lesz számukra Isten munkájáról, az Egyiptomból való szabadulásukat illetően. Isteni szándék hozta ki őket. Isten tudta, hogy negyven év áll előttük, mielőtt nyugodt körülmények közé jutnak, és a nép „negyven esztendőn át ette a mannát... míg a Kánaán földének határához jutottak", 35. v.
A zsoltáríró számára is Ő készített asztalt, Zsolt 23,5, és még mindig képes így cselekedni. Az Úr arra tanította tanítványait, hogy így imádkozzanak: „A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma", Mt 6,11; nem egy hónapra előre, hanem „mindennapi kenyerünket".
Az Úrban nem volt hiba. Amint naponta gyűjtötték az Istentől kapott élelmet, Isten próbára akarta tenni a népet, hogy „akar-é az én törvényem szerint járni, vagy nem?" 4. v. Itt volt a hiba, ahogyan nálunk is, az Ő kegyelmes gondviselése ellenére, bár ennek nem kellene így lennie.
Amikor a nép meglátta a mannát, felkiáltott: „mi ez", 15. v. A 14. és 34. versben lévő leírás, vö. 4Móz 11,8, bizonyos segítséget nyújt erre vonatkozóan. Sokféle felhasználása lehetett, 4Móz 11,7-8.
Valahogyan természetfeletti étel volt, Zsolt 78,24; 105,40; 1Kor 10,3.
Urunk Jézus testet-öltésére utalt. Ő az „igazi kenyér", az „Isten kenyere", „az élet kenyere", „az élő kenyér", „a kenyér, amely a mennyből szállt alá". Ő Isten gondoskodása a kiéhezett világ számára. Ő a zarándok nép tápláléka a mennybe vezető úton az Isten Igéje feletti elmélkedés által. Őnélküle éhezünk. A győztesnek meg van ígérve „az elrejtett manna", Jel 2,17, amelynek előképe „a mannás aranykorsó", a szövetség ládájában, Zsid 9,4.
2Móz.16. 1 És elindulának Élimből és érkezék Izráel fiainak egész gyülekezete a Szin pusztájába, mely Élim között és Sinai között van, a második hónapnak tizenötödik napján, Égyiptom földéről való kijövetelök után. 2 És zúgolódék Izráel fiainak egész gyülekezete Mózes és Áron ellen a pusztában. 3 S mondának nékik Izráel fiai: Bár megholtunk volna az Úr keze által Égyiptom földén, a mikor a húsos fazék mellett ülünk vala, a mikor jól lakhatunk vala kenyérrel; mert azért hoztatok ki minket ebbe a pusztába, hogy mind e sokaságot éhséggel öljétek meg. 4 És monda az Úr Mózesnek: Ímé én esőképen bocsátok néktek kenyeret az égből; menjen ki azért a nép és szedjen naponként arra a napra valót, hogy megkísértsem: akar-é az én törvényem szerint járni, vagy nem? 5 A hatodik napon pedig úgy lesz, hogy mikor elkészítik a mit bevisznek, az kétannyi lesz, mint a mennyit naponként szedegettek. 6 És monda Mózes és Áron Izráel minden fiainak: Estve megtudjátok, hogy az Úr hozott ki titeket Égyiptom földéről; 7 Reggel pedig meglátjátok az Úr dicsőségét; mert meghallotta a ti zúgolódástokat az Úr ellen. De mik vagyunk mi, hogy mi ellenünk zúgolódtok? 8 És monda Mózes: Estve húst ád az Úr ennetek, reggel pedig kenyeret, hogy jól lakjatok; mert hallotta az Úr a ti zúgolódástokat, melylyel ellene zúgolódtatok. De mik vagyunk mi? Nem mi ellenünk van a ti zúgolódástok, hanem az Úr ellen. 9 Áronnak pedig monda Mózes: Mondd meg az Izráel fiai egész gyülekezetének: Járuljatok az Úr elé; mert meghallotta a ti zúgolódástokat. 10 És lőn, mikor beszéle Áron az Izráel fiai egész gyülekezetének, a puszta felé fordulának, és ímé az Úr dicsősége megjelenék a felhőben. 11 És szóla az Úr Mózesnek, mondván: 12 Hallottam az Izráel fiainak zúgolódását, szólj nékik mondván: Estennen húst esztek, reggel pedig kenyérrel laktok jól és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr a ti Istentek. 13 És lőn, hogy estve fürjek jövének fel és ellepék a tábort, reggel pedig harmatszállás lőn a tábor körűl. 14 Mikor pedig a harmatszállás megszűnék, ímé a pusztának színén apró gömbölyegek valának, aprók mint a dara a földön. 15 A mint megláták az Izráel fiai, mondának egymásnak: Mán ez! mert nem tudják vala mi az. Mózes pedig monda nékik: Ez az a kenyér, melyet az Úr adott néktek eledelül. 16 Az Úr parancsolata pedig ez: Szedjen abból kiki a mennyit megehetik; fejenként egy ómert, a hozzátok tartozók száma szerint szedjen kiki azok részére, a kik az ő sátorában vannak. 17 És aképen cselekedének az Izráel fiai és szedének ki többet, ki kevesebbet. 18 Azután megmérik vala ómerrel, és annak a ki többet szedett, nem vala fölöslege, és annak, a ki kevesebbet szedett, nem vala fogyatkozása: kiki annyit szedett, a mennyit megehetik vala. 19 Azt is mondá nékik Mózes: Senki ne hagyjon abból reggelre. 20 De nem hallgatának Mózesre, mert némelyek hagyának abból reggelre; és megférgesedék s megbüszhödék. Mózes pedig megharagudék reájok. 21 Szedék pedig azt reggelenként, kiki a mennyit megehetik vala, mert ha a nap felmelegedett, elolvad vala. 22 A hatodik napon pedig két annyi kenyeret szednek vala, két ómerrel egyre-egyre. Eljövének pedig a gyülekezet fejedelmei mindnyájan és tudtára adták azt Mózesnek. 23 Ő pedig monda nékik: Ez az, a mit az Úr mondott: A holnap nyugalom napja, az Úrnak szentelt szombat; a mit sütni akartok, süssétek meg, és a mit főzni akartok, főzzétek meg; a mi pedig megmarad, azt mind tegyétek el magatoknak reggelre. 24 És eltevék azt reggelre, a szerint a mint Mózes parancsolta vala, és nem büszhödék meg s féreg sem vala benne. 25 És monda Mózes: Ma egyétek azt meg, mert ma az Úrnak szombatja van; ma nem találjátok azt a mezőn. 26 Hat napon szedjétek azt, de a hetedik napon szombat van, akkor nem lesz. 27 És lőn hetednapon: kimenének a nép közül, hogy szedjenek, de nem találának. 28 És monda az Úr Mózesnek: Meddig nem akarjátok megtartani az én parancsolataimat és törvényeimet? 29 Lássátok meg! az Úr adta néktek a szombatot; azért ád ő néktek hatodnapon két napra való kenyeret. Maradjatok veszteg, kiki a maga helyén; senki se menjen ki az ő helyéből a hetedik napon. 30 És nyugoszik vala a nép a hetedik napon. 31 Az Izráel háza pedig Mánnak nevezé azt; olyan vala az mint a kóriándrom magva, fehér; és íze, mint a mézes pogácsáé. 32 És monda Mózes: Ezt parancsolja az Úr: Egy teljes ómernyit tartsatok meg abból maradékaitok számára, hogy lássák a kenyeret, a mellyel éltettelek titeket a pusztában, mikor kihoztalak titeket Égyiptom földéről. 33 Áronnak pedig monda Mózes: Végy egy edényt és tégy bele egy teljes ómer Mánt és tedd azt az Úr eleibe, hogy megtartassék maradékaitok számára. 34 A mint parancsolta vala az Úr Mózesnek, eltevé azt Áron a bizonyságtétel ládája elé, hogy megtartassék. 35 Az Izráel fiai pedig negyven esztendőn át evék a Mánt, míg lakó földre jutának; Mánt evének mind addig, míg a Kanaán földének határához jutának. 36 Az ómer pedig az éfának tizedrésze.
1Móz.19. 24 És bocsáta az Úr Sodomára és Gomorára kénköves és tüzes esőt az Úrtól az égből.
Zsolt.103. 10 Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.
4Móz.11. 8 Kiomol vala pedig a nép, és szedik vala a mannát, és őrlik vala kézimalmokban, vagy megtörik vala mozsárban, és megfőzik vala fazékban, és csinálnak vala abból pogácsákat: az íze pedig olyan vala, mint az olajos kalácsé.
4Móz.11. 7 (A manna pedig olyan vala mint a kóriándrum magva, a színe pedig mint a bdelliomnak színe.
Zsolt.78. 24 És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.
Zsolt.105. 40 Könyörgött és fürjeket hoza, és mennyei kenyérrel elégítette meg őket.
1Kor.10. 3 És mindnyájan egy lelki eledelt ettek;
Jel.2. 17 A kinek van füle hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. A győzedelmesnek enni adok az elrejtett mannából, és adok annak fehér kövecskét, és a kövecskén új írott nevet, a melyet senki nem tud, csak az, a ki kapja.
Zsid.9. 4 Melyben vala az arany füstölő oltár és a szövetség ládája beborítva minden felől aranynyal, ebben a mannás aranykorsó és Áron kihajtott vesszeje meg a szövetség táblái,