Skip to main content

05.15 Te vagy az az ember

OLVASNIVALÓ: 
2SámueI 12,1-25

ÖT JELENET VAN ebben az egész drámában. Az első az Izráel és Ammon közti konfliktus, illetve Rabba ostroma, 10,1-11 (A). Ezután következik Dávid érzékisége, még amíg a harc folyt, 11,12-27 (B). Az egésznek a középpontja Dávid meggyőzése és vallomása, 12,1-15a (C). Érzékiségét (B) büntetés és vigasztalás követte, 12,15b-25 (B). A függöny Rabba elfoglalásával gördül le, 12,26-31 (A).

Meggyőzés és vallomás, 12,1-15a; vö. 11,27b. A próféta példabeszéde, 1-6. Annak hatásos alkalmazásához vezetett 7-12. v., majd pedig Dávid bűnvallásához és bűnbocsánatához, 13-15a. v.

A történet, hogy egy pásztort felkavarjon, egy báránnyal kapcsolatos! Dávid úgy viselkedett, mint egy haragos bíró.

A tettesnek nem volt könyörület, méltó volt a halálra, és négyszeresen kell megtérítenie a bárányt, 5. v.-től. Viszonylag könnyű felfedezni a legkisebb szálkát is a más szemében. Ne ítélj, hogy ne ítéltess, Mt 7,1.

Hirtelen a bíró vált bűnössé, 7. v. Az isteni kegy még súlyosabbá tette a vétkét, 7. v.-től. Házasságtörésben és gyilkosságban „vetette meg az Úr beszédét", sőt, „magát az Urat" vetette meg, 9. v.-től. „Most azért": Istennek Dávid négyszeres mérőlécét kellett alkalmaznia megtévedt szolgájának büntetésében, 10-15. v. Vigyázz! Istent nem lehet megcsúfolni. Aratnunk kell, amit vetettünk.

Dávid megvallotta, hogy vétkezett az Úr ellen, 13a. v.; vö. Zsolt 51, az Úr pedig igen gyorsan elvette bűnét, és megkímélte életét, 13. v.; vö. Zsolt 32. Boldog az az ember, akinek bűne megbocsáttatott; vö. 1Jn 1,9.

Büntetés és vigasztalás, 15b-25. v. A büntetés elkerülhetetlen volt, 15-23. v. Miközben Dávid az Úr elé vetette magát a gyermek megmeneküléséért, 15b-18. v. ugyanúgy teljes szívvel alávetette magát az Úr ítéletének, amikor az megvalósult, 20-23. v. Imádata és különleges reménysége, 20.23b. v., bizonyára kettő volt azokból a békességes gyümölcsökből, amelyek azoknál fakadnak, akik válaszolnak az Úr rájuk nehezedő kezére. Nos, ott a vigasztalás, mert ha a „gyermek" meghalt, Betsabé most „fiat" szül, 24-25.v. Dávid számára a fiú Isten megbékélésének bizonyítéka volt, és ennek megfelelően nevezte el Salamonnak (= béke). A próféta Jedidjának nevezte, „az Úr szeretettje" volt személy szerint, hivatalát tekintve pedig a békesség királya.