Skip to main content

07.14 Többé nem volt segítség

OLVASNIVALÓ: 
2Krónika 36,1-23

EZ A FEJEZET először Júda utolsó négy királyának, papjainak és népének javíthatatlan gonoszságát írja le, amely ítéletet von magára Istentől és a babiloni keserves fogsághoz vezet. De az utolsó feljegyzett dolog Isten hűsége, amely hetven esztendővel később arra indította Círuszt, hogy Isten házát újra építtesse fel Jeruzsálemben.

Júda elhagyta Istenét, Üdvözítőjét, követve pogány szomszédait, saját tetszését és gyönyöreit hajszolva. Így különféle szenvedélyeknek lettek a rabszolgái, Tit 3,3. Egy ember nem lehet két úr rabszolgája ugyanabban az időben; nem szolgálhat Istennek és a Mammonnak. A kapzsiság oda vezetett, hogy engedetlenek lettek Isten parancsának, hogy a földet minden hetedik esztendőben hagyják parlagon. Ez volt a fogság speciális oka; addig tartott, „míg lerója a föld az ő szombatjait", 2Krón 36,21; 3Móz 25,4, 26,34.

A babiloni deportálás azért történt, „hogy beteljesedjék az Úrnak Jerémiás szája által mondott beszéde". Isten már vissza vonult a templomtól, úgy, hogy az üres héj maradt, készen a pusztulásra, Ez 11,23; Jer 7,14. Ő még mindig idejében elküldte kegyelmes figyelmeztetéseit a néphez, 2Krón 36,15. Ez ragyogó nyelvezettel írja le azt az Istent, aki nem alszik és nem szunnyad el. Van, aki idejében felkel, hogy a számára legfontosabb dolgaival foglalkozzék; Isten elsőszámú érdeke a világmindenségben népének jóléte. Valóban, „naponta" felkelt kilenc évszázadon keresztül az érdekükben, Jer 7,25. De Jeruzsálem megvetette követeit, ahogyan később megvetette és elvetette Fiát; vö. Mt 21,33-46. Isten követeinek elutasítása Isten elutasítását jelenti.

Az ítélet Manassé bűnei miatt is volt; ő „betöltötte Jeruzsálemet ártatlan vérrel", 2Kir 24,3-4. Isten megparancsolta, hogy ha egy ember vért ontott, annak vérét ki kell ontani; de amikor maguk az uralkodók voltak a gyilkosok, az ítéletet nem hajtották végre és a föld beszennyeződött Isten szemében, 4Móz 35,31-34 (Kijózanító számunkra manapság!) Egy Dávidhoz hasonló pásztor legelőször nyájára gondol. De Salamontól kezdve az egymást követő királyok először önmagukra gondoltak, és még a legjobbak is elbuktak. Izráel történelme a Bírák, vagy királyok alatt egyetlen gyászos bukás. Ez az emberfaj történelme. Minden Őutána kiált, akinek joga, hogy uralkodjon.