NEHÉMIÁS ELUTAZOTT Jeruzsálemből. Amikor megérkezett, úgy találta, hogy az ügyek rosszul állnak. Visszatérve a városba „megértette" a dolgot, 7. v. Isteni nézőpontból látta a dolgokat, és ezért nem volt csalódott - megértette a helyzetet. Megértette, mit cselekedtek rosszul, és miért. Az az ember, aki Istennel közösségben szemléli az eseményeket, megértő lesz. Az elbukás okai nem változnak. Nehémiást követve magatartásában, segíteni fog bennünket, hogy „megértőek" legyünk.
Összekeveredtek más nemzetekkel - az elkülönülést megtörték, 4-9. v. Valójában az ammonita Tóbiás, Isten népének ősi ellensége kényelmesen berendezkedett a templomudvarban az 5Móz 23,3 ellenére. Eliásib, a pap megegyezett vele. Pedig neki az volt a dolga, hogy másokat tanítson a törvényre. Elbukott abban, hogy ő maga megtartsa, vö. Mt 23,2-3. Vigyáznunk kell, hogy emberi kapcsolataink kötelékei ne gyengítsék meg az Úrért végzett bizonyságtételünk őszinteségét. Isten szándéka szent népet igényel, és Nehémiás az egyetlen dolgot tette, amit tehetett azzal a romlással szemben, amely behatolt Isten házába - kidobta onnan.
A nép ráadásul abbahagyta a papok és énekesek iránti gondoskodást, és a templom fenntartásához szükséges munkát, 10-14. v. Elmulasztották ígéretük megtartását is a szombattal kapcsolatban, 15-22. v. és a szombati napot megszentségtelenítették mindenfajta forgalommal és üzlettel. Elkötelezték magukat, hogy nem vesznek feleségül pogány nőket, de elmulasztották megtartani szavukat, 23-29. v. Ez egyáltalán nem csak a köznéppel történt, 28. v. Nem ejtette-e rabul Szanballat lánya a szívedet és nem rabolta-e meg az Úr iránti hűségedet?
Figyeljük meg, mit mondott a gyermekekről, 23-24. v. Gyermekek születtek, és tanúi voltak annak a romlásnak, amely végbement. Túlságosan készségesen követték szüleik beszédét és példáját, akik nem ismerték az Urat. Nehémiás nagyon keményen bánt velük, 25. v. Ezzel a sötét háttérrel szemben Nehémiás négyszer kéri a megemlékezést saját magáról, 14.22.29.31. v. Egész megbízatása szembenállást és ellenszegülést foglalt magában, de tudatában volt, hogy ha Isten jól emlékezik meg őróla, minden földi szégyen keveset fog számítani. Célunk legyen, hogy a megemlékezés „jó" legyen rólunk, amikor Isten elé állunk.