Skip to main content

08.03 Jób helyreállítása

OLVASNIVALÓ: 
Jób 42,7-17

JAKAB MAGYARÁZATA Jób megrázó megtapasztalásáról a következő: „Ímé boldognak mondjuk a tűrni tudókat. Jóbnak tűrését hallottátok, és az Úrtól való végét láttátok, hogy igen irgalmas az Úr és könyörületes", Jak 5,11. Már amennyire a feljegyzés mutatja, Jób sohasem szerzett tudomást az Isten és a Sátán közt lefolyt párbeszédről, vagy megpróbáltatásának okáról. Péternek is volt egy megpróbáló megtapasztalása, Lk 22,31-32, és ugyanígy Pálnak is, 2Kor 12,7-9, de ők tudták, hogy a Sátán van mögötte. A Sátán ma növekvő mértékben aktív, ezért nagyon lehetséges, hogy ő a felelős sok olyan emberi dologért, amelyek megtörténnek Isten népével.

Most már világosan láthatjuk, hogy amikor Jób bőségben volt, javai érintetlenek voltak, családja pedig körülötte volt, nem volt helyes elképzelése önmagáról, sőt Istenről alkotott elképzelésében is kevés volt az igazság. De megtanulta a leckét, maga is meglepődve azon, amit felfedezett a nyomorúság kemencéjében, amelyen keresztülment. Az Újszövetség szóhasználatával tanultuk meg mi is a rómaiaknak írt leckét: „nem lakik énbennem, azaz a testemben jó", 7,18.

Számos dolog van Jób számára „az Úrtól való vég"-ben, amit Jakab említ. Először is új belátást nyert Isten fenségéről és dicsőségéről, és az Ő szemében a saját méltatlanságáról. Ezután más magatartást vett fel barátaival szemben. Ahelyett, hogy keserű gúnnyal és haraggal fordulna az emberek felé, akik félreismerték és helytelenül ítélték meg, kedvesen és irgalmasan cselekszik. Az Úr „eltávolította... Jóbról a csapást", nyomorúságai tovatűntek, amikor imádkozott barátaiért. A haragos szavak helyett istenfélő közbenjárással foglalkozik. Olyan finomító folyamat játszódott le megtapasztalása során benne, amely csak a szenvedések iskolájában élhető át.

Isten pedig most jön és megáldja Jóbot, kétszeresen adva vissza neki javait, amelyeket elveszített, ismét adva neki hét fiút és három leányt. Azt kérdezhetjük, hogy miért a javait adta vissza kétszeresen Isten, nem a családját? Bizonyára az a megfelelő válasz, hogy a szarvasmarhák és juhok életük befejeződésével már nem maradtak meg, de gyermekei, akik meghaltak, ismét élni fognak, ezért kapott a földön még egy családot. Így valójában azokat is megduplázta Isten! Milyen áldott dolog tudni, hogy azok, akik az Úrban halnak meg, Krisztussal vannak, ami sokkal jobb.