AZ 1. ÉS 2. ZSOLTÁR bevezetés az egész könyvhöz. Mindkettő Krisztusról beszél. Az 1. zsoltárban Ő a boldog Ember - ez erkölcsi dicsősége; a 2. zsoltárban Ő a felkent Király - hivatali dicsősége.
Az a kifejezés, hogy „boldog ember", hétszer fordul elő a zsoltárokban, ő az elhagyott ember a Zsolt 22-ben, a feddhetetlen ember a Zsolt 37,37-ben, és a te jobbodnak férfia a Zsolt 80,18-ban.
A Zsolt 1-ben ellentét van a boldog ember, 1-3., és a gonosz ember, 4-6. között. Az egyik szerencsés, 3. v., a másik elvész. A boldog emberrel kapcsolatban van egy könyv, egy fa és egy folyóvíz. Az ember gondolatai ösztönösen az Éden kertjéhez térnek vissza. Az első ember, Ádám, nyomorultul elbukott és kiűzték a paradicsomból. A boldog embernek van egy könyve, Isten törvénye, amelyről gondolkodik éjjel és nappal. Gyönyörűségét leli az Igében. Az szívébe van rejtve, mint belső ragyogás, Zsolt 40,9. Minden reggel nyitva volt a füle, hogy hallgasson, miként egy tanítvány, és nem volt lázadó, hátra nem fordult, Ézs 50,4-5. Aztán pedig olyan, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely gyümölcsöt hoz. Ez a Jn 15 igazi szőlőtőjére emlékeztet bennünket, amely gyümölcsöt terem, egyre több és több gyümölcsöt. A folyóvíz arra utal, amely a tróntól jön, és a hívő emberek belsején keresztül áramlik a szomjazó világ felé, Jn 7,37-38.
Három dolog van, amelyet a boldog ember nem csinál - nem jár, vagy áll, vagy ül Isten ellenére. Figyeljük meg a lefelé haladó irányt: a járást követi az állás, végül pedig az ülés. Ez volt Péter hibája, amikor leült a tűzhöz és megtagadta az Urat. Ez a rossz felé járással kezdődött, Lk 22,54-től. De ez a boldog ember elkülönült ember. Péterrel ellentétben Énók Istennel járt, 1Móz 5,24. Illés az Úr előtt állt, 1Kir 17,1, és Dávid leült az Úr előtt. 2Sám 7,18. Ők voltak napjaik boldog emberei.
Azonban az istentelen emberrel nem ez a helyzet, hanem olyan, mint a szélhordta polyva, és végül tűzben ég meg. A zsoltár két ellentétes úttal és ellentétes sorssal fejeződik be. Az egyiknek eredménye szellemi előrejutás, a másiké pusztulás, 6. v Ezt a témát Isten Igéjének minden része hangsúlyozza. Minden igaz boldogság megtalálható az istenfélelemben, a gonoszságnál a gyümölcse azonban szomorúság és tragédia.