Skip to main content

08.24 Ő, a változhatatlan

OLVASNIVALÓ: 
Zsoltár 102,1-28

EZT A ZSOLTÁRT a Zsid 1,10-12 az Úr Jézussal kapcsolatban idézi és rá vonatkoztatja. A zsoltár első részében látjuk az elvetett és magányos fájdalmak Férfiát, 1-24. v. A zsoltár második részében a változhatatlan örök Istent látjuk, valamint a Mindenható Isten válaszát az örökkévaló Fiúnak, 25-28. v.

Imádságában három fő téma található:

(I.) Panasza. Ez egy párbeszéd az Atya és a Fiú között. Emlékeztet bennünket a Gecsemáné „erős kiáltására és könnyhullatására", Zsid 5,7-8. Az a szó, hogy „vagyok", ötször fordul elő a Zsolt 102,1-11-ben.

(II.) Magányossága. Hasonló a pusztai pelikánhoz, a bagolyhoz a romokon, és a magányos madárhoz a háztetőn, 6. v.-től. Ezt látjuk az ő otthonában. Volt négy fivére, valamint nővérei is, Mk 6,3. De a Jn 7,5 azt mondja: „Mert az ő testvérei sem hittek benne". Nyilván csak feltámadása után történt, hogy eljöttek, hogy hit által üdvözöljenek. ApCsel 1,14. Magányos volt imádkozó életében. Gyakran ment ki a pusztába imádkozni, Mk 1,35. Legalább két alkalommal egész éjszakát magányos imában töltött, Mt 14,23; Lk 6,12. A Gecsemánéban Ő és tanítványai három csoportot alkottak. Külön nyolc tanítvány, azután Péter, Jakab és János, Ő azonban továbbment, és térdre esve imádkozott, Lk 22,41. Egyedül volt haláltusájában. Végül a kereszten így kiáltott: „Istenem, miért hagytál el engem?" Egyedül volt halálában.

(III.) Élete. Elvitték napjainak felén, 24. v.; Dán 9,26; Ézs 53,8, A 70 esztendős normális élettartam helyett, Zsolt 90,10, Ő 33 éves korában vágatott ki.

A Mindenható Isten válasza, 25-28. v. Hatalmas ellentét feszül a zsoltár kezdő és záró versei között. A magányos Ember most a mindenség megdicsőült Ura, a Változhatatlan. A Biblia hirdeti, hogy a Föld, ahogyan ma látjuk, és amely annyira maradandónak tűnik, olyan, mint az elavult ruha, amely egy napon elváltozik (Mindjobban elnyűtté és viseltessé válik.) Elváltozik, hogy helyet adjon egy új égnek és új földnek. De a Messiásról beszélve azt mondja: „De Te ugyanaz vagy." A gyülekezetek jelenlegi szükségleteit Jézus Krisztus tölti be, aki tegnap, ma és örökre ugyanaz.

Zsid 1. 10 És: Uram, te kezdetben megvetetted a föld alapját, és a te kezed alkotásai az egek. 11 Azok elvesznek, de te megmaradsz, és azok mind megavulnak, mint a ruha, 12 palástként összegöngyölíted őket, és mint a ruha elváltoznak, te pedig ugyanaz vagy, és a te esztendeid nem fogynak el.
Zsid 5. 7 Aki az ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, hangos kiáltás és könnyhullatás közben járult ahhoz, aki képes megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott istenfélelméért. 8 Jóllehet Fiú, szenvedéséből tanulta meg az engedelmességet,
Dán 9. 26 A hatvankét hét elmúltával pedig kiirtják a Messiást, és senkije sem lesz. A várost és a szent helyet pedig elpusztítja a következő fejedelem népe. Vége lesz mintegy vízözön által, és eldöntött tény, hogy pusztán áll a háború végéig.
Ézs 53. 8 Erőszakkal és elítélve vitték el, és kortársai közül ki gondolt arra, amikor kivágták az élők földjéből, hogy népem bűnéért éri a büntetés?