ISTENÜNK ÚGY TEKINTI népét, mint szeme fényét, és úgy is törődik vele. Izraelnek azt mondta a pusztában Mózes búcsúénekén keresztül, hogy „az Úrnak része az Ő népe... őrizte, mint a szeme fényét", 5Móz 32,9-10. A visszatért maradékot az Úr Zakariáson keresztül ugyanezzel a képpel biztosította: „aki titeket bánt, az Ő szemefényét bántja", Zak 2,8. Dávid bizalommal imádkozhatott így: „Tarts meg engem, mint szemed fényét, szárnyaid árnyékába rejts el engem", Zsolt 17,8. A Péld 7,1-4 arra szólít fel bennünket, hogy tegyük Isten Igéjét szemünk fényévé, vagyis Isten azt akarja, hogy úgy kezeljük az Ő Igéjét, ahogyan Ő kezel bennünket. Mit jelent ez a kifejezés, hogy „a szeme fénye”? Ez annak jelképe, ami a legértékesebb és legdrágább, és ezért a legféltőbb gonddal vigyázunk rá. Tehát ezekben a versekben ismételt parancsokat kapunk: „tartsd meg" „rejtsd el", „kösd”, „írd fel". Isten Igéjének kell kincsünkké válnia, amely végtelenül drága, mindenek felett értékes és mindenek felett értékelt számunkra. De még ennél is fontosabb, hogy igazságát megragadjuk, mert az Ige „megtart" és „elrejt". Ezek a szavak arra biztatnak, hogy szilárdan ragaszkodjunk a bibliai igazsághoz. Az igazságot, ha egyszer megőriztük, gyakorolnunk is kell; vö. Jak 1,22-25. A legjobb tanács is haszontalan az erős kísértés ellen, hacsak alaposan el nem rejtettük szívünkben, és át nem vittük a gyakorlatba.
Az Ige által Isten beszél hozzánk. Mi imában beszélünk hozzá. A Példabeszédek írója valami meglepőt mond erről; vö. Péld 28,9. Mily tragikus dolog, ha nincs időnk arra hallgatni, amit Isten mond nekünk Igéjében. Az is igaz, hogy mi sohasem fogunk időt találni arra, hogy Isten Igéjét olvassuk és tanulmányozzuk - az ellenség erre törekszik. Készítenünk kell rá időt. Megtesszük?
Értékeljünk az öreg Jóbhoz hasonlóan: „szájának beszédét többre becsültem, mint életem táplálékát", Jób 23,12. Az Isten Igéjével kapcsolatos könnyelmű gondolkodás a mennyei látás elveszítéséhez vezet, Péld 29,18, és ahol hiányzik a mennyei látás, a nép elvadul. Némelyek még messzebb jutnak, Isten Igéjének könnyelmű kezelésétől annak megutálásáig, amellyel saját súlyos büntetésüket okozzák; vö. 13,13. Találtassanak köztünk olyanok, akik szeretik, tisztelik az Ő Igéjét és engedelmeskednek neki, hogy ezt mondhassák: „Mely igen szeretem a Te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom!", Zsolt 119,97.
Péld 28. 9 Aki elfordítja fülét, és nem hallgat a tanításra, annak könyörgése is utálatos.
5Móz 32. 9 Mert az ÚR része az ő népe, Jákób a sors szerinti öröksége. 10 Puszta földön talált rá, zordon, kietlen sivatagban. Körülvette, gondja volt rá, őrizte, mint szeme fényét.
Zak 2. 8 Mert azt mondja a Seregek URa, aki azoknak a népeknek a dicsőségéért küldött engem, akik kifosztottak titeket: Bizony, aki titeket bánt, a szemem fényét bántja!
Zsolt 17. 8 Őrizz, mint a szemed fényét, szárnyad árnyékába rejts el engem
Péld 28. 9 Aki elfordítja fülét, és nem hallgat a tanításra, annak könyörgése is utálatos.
Péld 29. 18 Ha nincs mennyei látás, elvadul a nép, de boldog lesz, ha megtartja a törvényt.
"Ha nincs mennyei látás" -…
"Ha nincs mennyei látás" - Általában úgy értik ezt, hogy egy népnek cél kell, amely felé igyekszik. Az emberek előtt bizonyos programoknak kell lenniük, az eredményekre vonatkozó világos elképzelésekkel, és tudniuk kell azt is, milyen lépések vezetnek odáig.
Csakhogy a mennyei látás Istentől való kijelentést jelent. Az alapgondolat tehát az, hogy ahol nem ismerik Isten Igéjét és nem figyelnek rá, ott az emberek elvadulnak.
Ennek ellentétét mutatja be a vers második fele: „...de boldog lesz, ha megfogadja a tanítást". Más szavakkal: az áldás abban rejlik, hogy engedelmeskedünk Isten akaratának, ahogyan Igéjében megtaláljuk.