A FEJEZET IZRÁELLEL kezdődik egy asszony képében, aki elvált a férjétől hűtlenség következtében. Most fizetésképtelen. De ez mindennek csak az egyik oldala. Ő a bűnös és nem kapott válólevelet. Ez Izráel állapota a testté lételkor, 2. v.
Mielőtt szó lenne a Szolga önkéntes alárendeléséről Atyja akaratának, emlékeztet bennünket óriási teremtő hatalmára, 2-3. v. Miközben megalázkodásában Szolga volt, ugyanakkor Ő volt a Fiú az Istenség minden tulajdonságával.
A „tanítvány" szó valóban (4. v.) tanítványt jelent, vagyis olyan valakit, akit oktatnak. Reggelről reggelre felébresztették, és füle nyitva volt arra, hogy meghallja Atyjának hangját, Zsolt 40,6. Sohasem cselekedett függetlenül, hanem mindig Atyjával és a Szent Szellemmel, boldog és bensőséges közösségben. Nem azért tanult, hogy engedelmeskedjen. Az Ő akarata mindig teljes összhangban volt Atyjáéval. De „megtanulta azokból, amiket szenvedett, az engedelmességet", Zsid 5,8. Ezeknek a szenvedéseknek némelyike részletesen olvasható ebben a fejezetben.
Először az együttérzés tantárgya, „hogy tudjam erősíteni a megfáradtat beszéddel", 4. v. „Jézus azért, az utazástól elfáradva, azonmód leült a forráshoz", Jn 4,6. Megtapasztalta a fáradtságot, úgy, hogy együtt tudott érezni azokkal, akik elfáradtak, és bizonyára erősítette az asszonyt is a kútnál.
Aztán jött az engedelmesség tantárgya. „Az Úr Isten megnyitotta fülemet, és én nem voltam engedetlen, hátra nem fordultam", 5. v. Egész életét a Golgotát szemlélve élte. A Gecsemáné kertben ezt mondhatta: „ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen", Lk 22,42.
Ezt követte a csendes szenvedés tantárgya. „Hátamat odaadtam a verőknek és orcámat a szaggatóknak", 6. v.; Jn 19,1.
Ezután a szilárdság, „olyanná tettem képemet, mint a kova", 7. v.; Lk 9,51.53.
A fejezet egy ellentéttel végződik azok között, akik Istenhez támaszkodnak a sötétben, valamint az önfejűen járók között. Azok, akik saját csöppnyi tüzüket gyújtják meg, és annak világosságában járnak, végül sötétségben végzik, és fájdalomban fognak feküdni, 10-11. v.
Ézs 50. 4 Az én Uram, az ÚR olyan nyelvet adott nekem, hogy beszédemmel erősíteni tudjam a megfáradtat; minden reggel fölébreszt, serkenti fülemet, hogy hallgassam, miként a tanítványok.