AZ ÚJSZÖVETSÉGI IDŐKBEN „az ítélet az Istennek házán" kell, hogy kezdődjék, 1Pt 4,17. Ez volt látható Korintusban, ahol sokan aludtak, mert „az Úrtól taníttatunk", 1Kor 11,30-32, miközben a korintusi hitetlen népesség tanítás nélkül maradt. A Jel 2-3-ban bizonyára a helyi gyülekezeteket vizsgálták meg az Izráelt és a nemzeteket érő, ezt követő ítéletek előtt.
Ugyanez alkalmazható itt az Ezék 9-ben; Isten először saját szentélyével foglalkozik. Dicsőségben lakozott a kegyelem ülőszéke felett; „aki Kérubokon ülsz", Zsolt 80,1. A dicsőség azonban most felemelkedett a kárpiton belül lévő kérubok közül, és a ház küszöbére ment, Ezék 9,3.
Az irgalom és ítélet végzése hét férfi kezében volt - hatnak „kezében zúzó eszköz", „egy férfi pedig... gyolcsba volt öltözve", 2. v. Hogy kik voltak ezek, nincs megmagyarázva, kivéve azt, hogy „hozzátok el a városra a meglátogatásokat", 1. v. Ezek azonban nem lehettek Jeruzsálem emberi vezetői. Úgy értjük, hogy a hat férfi angyali szolgáló, isteni parancsnak engedelmeskedve, hogy végrehajtsa az ítéletet (lásd Jel 14,19), az „egy férfi... gyolcsba ötözve" pedig Krisztus megjelenése; az Úr Jézus testet öltése előtt, Dán 10,5-6.
Még az ilyen félelmetes időkben is voltak istenfélő férfiak, úgy, mint Jeremiás. A gyolcsba öltözött férfi megjelöli ezt a hűséges maradékot, akik úgy vannak leírva, mint „akik sóhajtoznak és nyögnek", 4. v. Ez jellemezheti a mai hívőket is, akik rájuk írva „új nevet" viselnek - azoknak ellentéteként, akiken „a fenevad bélyege van, vagy neve", Jel 13,17. Az Úr sírt Jeruzsálem felett; Pál a Gyülekezet felett, ApCsel 20,31, és így fogunk mi is sírni másokért, akár a gyülekezetben, akár a nemzetek között.
Ítélet zúdul mindazokra, akik nélkülözik a szellemi azonosítási jelt, 6. v. Ezékiel nem teljesen érti; olyan sokakat megölnek, hogy fél, hogy a maradék megmenekül-e. De az, hogy „úgy cselekedtem, amint parancsoltad", 11. v., mutatja, hogy Isten népe biztonságban keresztülment ezen.
Ma: „Ismeri az Úr az övéit; és: Álljon el a hamisságtól minden, aki Krisztus nevét vallja", 2Tim 2,19. Ha az ítélet elkezdődik a házon, mi ne essünk ítélet alá!