Skip to main content
OLVASNIVALÓ: 
Máté 23,1-39

A BEFEJEZŐ versek adják azokat az utolsó szavakat, amelyeket Jézus a nemzetéhez intézett. Nagyon megindító látni szánakozását Izráelen, amely kibontakozott, ahogyan közöttük végzett szolgálatát áttekintette. Milyen szomorú, hogy azok szándékos elutasításáról is beszélnie kellett, akik úgy döntöttek, hogy nem akarnak üdvözölni.

A tyúk és csibéi képét használta arra a védelemre és gondoskodásra, amelyet Ő ajánlott nekik (37. v.). De ó, milyen félelmes ellenállásra képes az emberi szív! Izráel „nem akarta". Mennyivel boldogabbak azok, akiknek ezt lehet mondani: „Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lesz oltalmad" (Zsolt 91,4). Jézus korábban beszélt szúnyogról és tevéről, (24. v.), hogy rávilágítson az olyan nép következetlen tetteire, amely ellentmondott a viszonylag triviális dolgoknak, hogy kizárja a szellemi élet fontos ügyeit. Említett kígyókat és viperákat is (33. v.), mint olyan vadállatokat, amelyek azoknak a gonosz jellemét írják le, akik az ördög atyához voltak hasonlatosak (Jn 8,44 és Jel 12,9).

A nemzet nem fogja Őt többé úgy látni, mint megváltást kínáló irgalmas Üdvözítőt; egy napon azonban meg fogják ismerni, és üdvözölni, mint Szabadítójukat (39. v.). Azután a sokaság korábbi éljenzése (21,9) újra hallatszani fog.

Az Úr szomorú sírását közvetlenül követte egy kegyetlen kárhoztatás. Ezek az igazsággyűlölő, Istent megvető képmutatók csak azzal törődtek, hogy elnyerjék az emberek dicséretét. Jézus ellenük szóló jajszavai a képmutató ember portréjának hosszú lajstromát állítják elénk, egész hamis vallásosságával és szégyenletes következetlenségével együtt.

Nyolc jaj volt összesen: 13., 14., 15., 16., 23., 25., 27., 29. v. Eszünkbe juttatják azt a nyolc jajszót, amelyeket Ézsaiás próféta mondott kortársai ellen: Ézs 3,9.11; 5,8.11.18.20.21.22. Volt azonban egy fontos különbség Ézsaiás és Jézus között. A seregek Urának fensége és szentsége előtt a próféta arra kényszerült, hogy még egy jajt mondjon - önmagára (Ézs 6,5). Nem így az Úr! Beszédét Ő nem jajjal zárta le, hanem áldásmondással (39. v.). Ézsaiás nyolc jajszót mondott másokra, és aztán hozzátette: „jaj nekem". Jézus nyolc jajszót mondott másokra, de azután Önmagával kapcsolatban azt mondta, hogy „áldott".