MÁRK MOST a figyelmet a démoni megszállottság viharos körülményeire összpontosítja. Rögtön azután, hogy Jézus kiszállt a hajóból, felbukkant egy tisztátalan szellemtől megszállt ember a sírokból, amelyekben lakott (2. v.). Az a forma, ahogyan az Urat megszólítja, mutatja, hogy még a beszéde is démoni ellenőrzés alatt állt, és a név, amelyet használt („Légió"), a démonoké volt (7,9. v.). A démoni megszállottság erejét nagyon nyilvánvalóvá teszi az elbeszélés. A démonok maguk is elismerték, hogy alárendeltjei az Ő hatalmának, akit felismertek, hogy „a magasságos Istennek Fia" (7. v.). Képtelenek voltak parancsának ellenállni, hogy menjenek ki az emberből, és könyörögtek neki, hogy belemehessenek abba a disznókondába, amely a hegyeken legelt. Fontos megjegyezni, hogy nem küldte őket az Úr; engedélyt adott nekik. Így cselekedve bizonyította, hogy az ördög tevékenysége isteni hatalom alatt áll, de ők saját akaratukból mentek bele az állatokba. Ennek szerencsétlen következményei lettek azok kárára, akik a disznók tulajdonosai voltak. Ennek az embernek a megszabadulása nemcsak saját zavaros elméje számára jelentett békességet, hanem az embertársainak is, akiket azelőtt vad rohangálása megfélemlített. Ez sokkal értékesebb volt, mint a disznók tisztátalan húsa, ami miatt tartották őket; ennek visszataszítónak kellett volna lennie zsidó tulajdonosaik számára (13-14).
Az Úr könyörületének lezüllött tárgya csodálatos változáson ment keresztül, és együtt találták Szabadítójával, amint „ott ül". Ez teljes megnyugvásról beszél, hogy „fel van öltözködve", ami a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodását mutatja, „és eszénél van", ami helyreállításról beszél (15. v.). A következménye azonban az volt, hogy az emberek kérték a kegyelmes Üdvözítőt, hogy hagyja el a környéket.
De volt valaki, akinek nem ez volt a kívánsága. A megújult férfi kifejezésre juttatta háláját, és kimutatta odaadását Jézus iránt azzal a kérésével, hogy vele lehessen. Az Urat a gadarénusok elutasították, és senki sem volt, aki beszélt volna nekik az Ő könyörületéről és hatalmáról, kivéve azt, aki megtapasztalta ezeket. Az Úr kegyelmesen megmutatta neki, hogy az ő bizonyságtevő helye a barátai között van, és milyen nagy misszionáriusnak bizonyult! (Mk 5,18-20) Néha a legnagyobb szolgálatot az otthon közelében lehet végezni.