Skip to main content

05.11 István védőbeszéde

OLVASNIVALÓ: 
ApCsel 7,1-60

MINDEN HÍVŐ ember legyen kész „megfelelni mindenkinek, aki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről" (1Pt 3,15). István bizony kész volt. Beszédében nem önmagát védi, hanem az evangéliumot hirdeti.

Van sok tanulnivaló abból, ahogy az ószövetségi Szentírást kezeli. Először is történelmi valóságnak fogadja el, és határozottan beszél azokról a személyekről, helyekről és időszakokról, amelyeket említ. A modern szkepticizmussal szemben újra erősödjön meg bizalmunk az igazság beszédében (2Tim 2,15), amelyet olyan Valaki adott, Aki nem hazudhat Tit 1,2). Ezek a hiteles írások megjövendölték a Messiás eljövetelét (ApCsel 7,37.52; 3,22-26). Zsidó hallgatóság esetén az őskeresztyének különösen buzgók voltak abban, hogy bebizonyítsák, az Úr Jézus evangéliuma nincsen ellentétben az Ószövetség tanításával; ez inkább az Isten által tervezett beteljesedése mindannak az ősi ígéretnek és szertartásnak, amelyeket Izráel kapott. Istvánnak Józsefre és Mózesre irányuló figyelme rávilágít az Ószövetség előképi szempontjára: nemcsak megjövendöli a Messiás eljövetelét, hanem előképeket tartalmaz Őróla a mi tanításunkra. Például Józsefet, akit testvérei elutasítottak, Isten elfogadta és nagy tisztességre emelte (9-13. v.). Vajon nem pontosan ez történt-e Isten Fiával keresztre feszítésében és feltámadásában (ApCsel 2,36)? Mózest elküldte Isten, hogy megszabadítsa vonakodó népét az egyiptomi rabszolgaságból (25-28.34-36. v.), ahogyan az Úr Jézus eljött, hogy megszabadítsa „az ő népét annak bűneiből" (Mt 1,21). Milyen meggyőző az Ószövetség bizonyságtétele Isten szeretett Fiának felsőbbrendűségéről! De mennyire nyíltan tanúsítja az ember lázadását. A választott nemzet makacsul elutasította az isteni küldötteket Józseftől fogva egészen Istvánig (ApCsel 7,51-53; 2Krón 36,16).

István beszédének vége drámai tanulmány az ellentétekről, és kijelentés Isten irgalmáról (54-60. v.). A felbőszült csőcselékkel körülvéve, amely vétkes abban, hogy ellenállt annak a Szellemnek, amely őt betöltötte, a szolga nyugodtan áll, Urában bízva. Mesteréhez hasonlóan könyörületes a végsőkig, az Úrnak ajánlva szellemét végzi be megbízatását (59. v.; Lk 23,46), és imádkozik gyilkosaiért (ApCsel 7,60; Lk 23,34). Bárcsak a mi üzenetünk is olyan igaz, és magatartásunk olyan könyörületes lenne, mint Istváné!

2Tim 2. 15 Igyekezz kipróbált munkásként megállni Isten előtt, mint aki nem vall szégyent, és helyesen hasogatja az igazság beszédét.
Tit 1. 2 az örök élet reménységében, amelyet örök idők előtt megígért Isten, aki nem hazudik,
Mt 1. 21 Fiat szül, és nevezd őt Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből.
Apcsel 7. 60 Majd térdre esett, és hangosan így kiáltott: Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt! És miután ezt mondta, meghalt.
Lk 23. 34 Jézus pedig azt mondta: Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek! Azután sorsvetéssel megosztoztak ruháin.