EZ a fejezet teljesen az igehirdetésről szól, és egyúttal az isteni tervezésről, mert rávilágít számunkra a mindenható Istenre, „aki mindent az Ő akaratjának tanácsából cselekszik" (Ef 1,11). Az üldözésben (ApCsel 8,1-4), Samáriában (5-25) és a pusztában (26-40), Istennek célja van népe érdekében.
István meggyilkolása volt a jele egy rosszindulatú támadás kirobbanásának, amely szétszórta a jeruzsálemi szenteket egész Júdeában és Samáriában (1. v.). Isten azonban, Akire jellemző, hogy diadalra változtatja a tragédiát, eszközként használja ezt fel, hogy terveit megvalósítsa. Amikor a feltámadott Üdvözítő lefektette a cselekedetek alaptervét, tanítványait azzal bízta meg, hogy pontosan ezeken a helyeken prédikáljanak (1,8). Eddig csak Jeruzsálemben evangelizáltak. Most az üldözés tüzes szele űzte őket el munkájuk új területeire (8,4), és az üzenet fokozatosan terjedt a judaizmus határain túl is.
Filep, egy a „hét" közül az ApCsel 6,5-ben, viszi a jó híreket Samáriába, akiknek félvér vallását a zsidók megvetették (Jn 4,9). Részben ezeknek az előítéleteknek a lerombolása céljából haladt maga az Úr ezen az úton, és vetítette előre az eljövendő áldásokat (4,35-38). Milyen tökéletes a teljes bölcsessége Isten programja! Az Üdvözítő vetése bőséges aratást eredményezett, minthogy Samária boldogan fogadta az evangéliumot (ApCsel 8,5-8), és a hívők alávetették magukat az Úrnak a bemerítkezésben (12. v.). Ha a fejezet a bemerítkezés fontosságát tanítja, azt is megmutatja, hogy a szimbólum nem üdvözíthet, mert Simonnak, noha bemerítkezik, szíve „nem igaz az Isten előtt" (21.23. v.). Őrizkedjünk attól, hogy valamilyen szertartás, bármilyen helyes is, helyettesítse az Úr Jézussal való személyes közösség valóságát.
Aztán, a samáriai megújulás közepette jön az a különös hívás a pusztába (26. v.). Filep azonnali és kérdezősködés nélküli engedelmeskedése ebben az eseményben kihívást jelent minden tanítvány számára (26-27.29-30. v.). Mint mindig, az isteni terv most is hibátlannak bizonyult; a készséges szolga találkozik egy emberrel, aki az Ézs 53-at tanulmányozza (és lehetett volna-e jobb igehelyet kiválasztani?). Befogadja a tanítást, azonnal üdvözül, és alig várja, hogy engedelmeskedjen Urának (34-39. v.). Akik ma részesek az etiópiai buzgóságában, hogy tiszteljék Isten Igéjét, bizonyára részesek az örömében is (39. v.).
Jn 4. 9 A samáriai asszony azt kérdezte tőle: Zsidó létedre hogyan kérhetsz inni tőlem, amikor én samáriai asszony vagyok? Mert a zsidók nem érintkeztek a samáriaiakkal.