MIÉRT ENGEDI meg Isten, hogy egyik gyermeke meghaljon, a másik pedig éljen? Fejezetünk rejtett módon ezt a kérdést teszi fel, mert feljegyzi egyrészt Jakab mártírhalálát, másrészt Péter természetfeletti kiszabadulását. A válasz abban a csodálatos igazságban van, hogy Istenünk nem követ el hibát; megdicsőül népe által életben és halálban (Fil 1,20-21). A mi dolgunk bízni abban, hogy Ő jobban tudja.
Péter története (1-19. v.) a hitről, a felelősségről és az imádságról tanít. Itt van egy ember, akit tizenhat katona őriz, láncokkal megkötözve, kivégzése napjának hajnalára várva (4-6. v.). Péter mégis olyan mélyen alszik, hogy az angyalnak meg kell löknie, hogy felébressze (7. v.)! Csak az Isten jóságában megnyugodott ember képes aludni ilyen körülmények között (Zsolt 4,9). Nyomás alatt is nyugalma van mindenkinek, aki teljesíti azokat a feltételeket, amelyek a Fil 4,6-7-ben vannak lefektetve.
A kiszabadulás módja olyan elvet illusztrál, amely végigvonul a Szentíráson. Az angyal szétszakítja a láncokat, és megnyitja a bezárt ajtókat, de Péternek kell felöltöznie és hazatalálnia (7-12. v.). Isten fogja megtenni, ami lehetetlen, de a többit ránk hagyja. Keresztyén szolgálatunkban tegyük a legjobbat, amit tudunk, Őrá bízva az eredményt.
Ezután jön az imádkozásban rejlő tanulság (5. v.). A tanítványok talán csak Péter halálára számítottak, és azt kérték IstentőL hogy erősítse meg őt; nyilván nem voltak felkészülve a csodálatos megmenekülésre (15-16. v.). Mindazonáltal tetszett Istennek, hogy váratlanul megtisztelje imájukat, mert fenntartja magának a jogot, hogy jobb dolgokat adjon nekünk, mint amit el tudunk képzelni. Megnyugtató tudni azt, hogy az imára adott válaszok végül is nem a mi hitünktől, hanem az Ő hűségétől függenek.
Miközben Jakab halála és Péter megmenekülése beteljesíti az Úr kegyelmes céljait, Heródes magának követeli az Istennek járó tiszteletet, mert ez az ember „nem az Istennek adta a dicsőséget" (23. v.). Itt éles ellentétet látunk az Úr Jézussal összehasonlítva. A gőgös istenkáromló azért hal meg, hogy bebizonyosodjék: ő csak ember (22-23. v.). Az Üdvözítő, Aki földi pályafutásában végig alázatos, feltámad a halálból, hogy bebizonyosodjék: Ő Isten (1Pt 1,21; Róm 1,4). Mivel pedig Ő örökéletű, Igéje folytonosan növekszik és sokasodik.