EZ a fejezet jelzi a keresztyén tevékenység nagy kimozdulását Jeruzsálemtől Antiókhiáig, a judaizmus szívétől a Római Birodalom harmadik városáig, Péter vezetésétől Páléig. Bizonyítékát láttuk ennek a változásnak a korábbi három fejezetben is, a samaritánusok megtérésekor, Pál elhívatásánál, valamint Koméliusz üdvözülésénél. Mostantól kezdve Lukács figyelme nyugat felé fordul, ahogyan az evangélium Júdeából Európa felé indul. Kezdjük tehát Péter jeruzsálemi elbeszélésének teljes beszámolójától (1-18. v.) az antiókhiai pogányok között végbement újjászületésig (19-30. v.).
Péternek most nem meglepő módon magyarázkodnia kell a zsidó hívőknek, akik a törvény iránt buzgólkodnak, ahogyan korábban ő is (3. v.; 10,14). Beszámolója a misszionáriusi közlemény modelljének tekinthető, mert világos, tömör és érdeklődésre számot tartó. Az, aki Isten akarata szerint jár, ne féljen elmondani, amit tett. A tényeknek sorrendben történő bemutatása (4. v.) tapasztalatának legjelentősebb eseményeit hangsúlyozza: a látomást (9. v.), Koméliusz embereinek gondviselésszerű megérkezését (11. v.), valamint a Szellem kitöltetését (15-16. v.). Ezek után a következtetés ellenállhatatlan (17-18. v.). Jó megtanulni, hogy Istenünk sokkal hatalmasabb, mint népének korlátozott látása. Amikor úgy dönt, hogy úgy fog munkálkodni, ahogyan elgondolni sem tudtuk, adjunk meg neki minden dicséretet.
Időközben ébredés volt az antiókhiai görögök között (20. v.). Ezek a hívők önálló gyülekezetei alkottak, amely egyedül az Úr Jézusnak volt felelős, Akihez megtértek (21. 26. v.). Milyen gondosan őrködik a Szent Szellem az Úr felsőbbrendűsége felett! Üdvösség soha nem adatott sem szektában, sem társaságban, sem gyülekezetben, hanem Krisztus személyében. Ezért Barnabás sürgeti őket, „hogy állhatatos szívvel maradjanak meg az Úrban" (23. v.). De, noha ez a gyülekezet független a jeruzsálemi gyülekezettől, szép közösség van közöttük: Jeruzsálem elküldi Barnabást, hogy bátorítsa az új keresztyéneket (22-23.), és Antiókhia adományokat küld vissza, hogy segítse a keményen elnyomott júdeai szenteket (29-30). A szellemi és anyagi kapcsolatnak ilyen feltűnő példája felhívhatja a figyelmet a mai gyülekezetek közötti közösségre.