Skip to main content

07.19 Levelek és szövetségek

OLVASNIVALÓ: 
2Korintus 3,1-18

A KOR1NTUSIAK voltak Pál „levele", munkájának gyümölcse (2 v.). „Krisztus levele is voltak" (3. v.). Ugyanúgy, ahogyan egykor Isten írt a kőtáblákra Izráel számára, most Krisztus az Ő népének szívére van rávésve. A keresztyén ember élete levél: Krisztus üzenete a világhoz. A leghatalmasabb igehirdetés a világban az állhatatos keresztyén élet. Az Ő emberekhez szóló üzenete olvasható-e a mi életünkben?

Pál nem ismer el semmilyen érdemet az életükben bekövetkezett változásért - ez Isten műve volt (4-5. v.). Ugyanez az isteni alkalmasság tette képessé arra, hogy az új szövetség szolgája legyen. A régi szövetség írott dokumentumon alapult (2Móz 24,1- 8), az új szövetség pedig az életadó Szellem hatalmán. A „régi" megmondta az embernek, hogy mit kell tennie; az „új" megváltoztatta az embert, hatalmat adva neki, hogy engedelmeskedjen. A „régi" a halál szolgálata volt, mert az ember képtelen volt annak betartása által élni, a büntetés pedig halál volt. Dicsőségben született, de dicsősége mulandónak bizonyult. Az új szövetség dicsőségben végződik, olyan dicsfénnyel, amely örökkévaló (2Kor 3,7-9). A régi szövetség dicsőségét a Mózes arcán látható dicsőség illusztrálta, nem volt sem bensőséges, sem maradandó. Ezért elfátyolozta arcát, hogy népe ne láthassa a dicsőség elmúlását (13. v.). Ez a fátyol azt a fátylat is szimbolizálta, amely elméjükre borul, amikor a Szentírást olvassák. Nem látják meg, hogy a régi szövetség dicsőségét az „új" ragyogása elhomályosítja. A fátyol akkor hull majd le, amikor megtérnek az Úrhoz, 16. v.

Mózesnek az volt a vágya, hogy megláthassa Isten dicsőségét (2Móz 33,18). Ez az óhaj az új szövetségben valósult meg (2Kor 3,18). Ráadásul mi arra a dicsőségre változunk el. Hogyan változunk el? „Szemléléssel"; állhatatossággal, Krisztusra való összpontosított „csodálkozással”, ahogyan Ő az Igéjében látható, és a Szent Szellemre való bizakodó támaszkodással, hogy létrehozza a változást. Ez állandóan előre haladó dolog - „dicsőségről dicsőségre". A Szent Szellem belső változást munkált ki bennünk, naponkénti alakulást Urunk képmására. Csendben szemléljük, imádó elmélkedéssel; Ő életünkben kimunkálja azt, amit Krisztusban látunk; „Szemlélve" „átváltoztunk".

Megjegyzés. A 17. versben „az Úrnak Szelleme", de „az Úr a Szellem" megnevezés is szerepel.