PÁL NEM akarja, hogy a filippiek azt higgyék, hogy ő már elérte a szellemi tökéletességet, hanem ez volt előtte, és erre a célra törekedett, felhasználva minden energiáját, akármibe kerül is. Arra törekedett, hogy megragadja azt a célt, amiért megváltatott (12. v.). Ahogyan a futó a célvonalra koncentrál, nem engedve, hogy bármi elvonja a figyelmét, úgy a hívő embernek is félre kell tennie múltbeli képességeit vagy érdemeit, és buzgón törnie a cél felé. Pál lefelé vezető útja megszakadt, és útvonala felfelé vette az irányt, amelynek a végén jutalom várta, és semminek sem engedte, hogy akadályozza annak elnyerésében (13-14. v.; 1Kor 9,24-25; 2Tim 2,5; Zsid 12,2). Azoknak gondolkodása, akik tökéletesek, olyan lesz, mint Pálé, félretéve minden személyes dolgot törekednek a jutalomra. Minden szent ugyanazokkal törődjön, így valósítsa meg az összhangot a Gyülekezetben (Fil 3,15-16).
Pál jelleme valóban keresztyén jellem, és vágyai keresztyén vágyak; így példakép a szenteknek, hogy kövessék (17. v.). Ő, másokkal együtt mások javát viselte a szívén, és útját a Krisztus iránti szeretet vezérelte. Az ilyen jellemvonásokat utánozni kell, eltérően azoktól a névleges keresztyénektől, akik csak a saját (hús)testi vágyaikat viselték a szívükön (18-19; Róm 16,17-18). Ilyen volt Pál szeretete a gyülekezet iránt, és könnyezett, amikor látta, hogy ezek a gonosz emberek mire törekednek. Igazi pásztori szíve volt, és felháborodott, ha veszély fenyegetett. Nem fedte el a dolgokat, hanem hűségesen figyelmeztetett, intett, vigasztalt vagy feddett a szükségnek megfelelően (ApCsel 20,17-31; 2Kor 2,4; 11,28). Ha minden hívő úgy értékelné azt a gyülekezetet, amelyhez tartozik, ahogyan Pál értékelte a gyülekezetét, akkor tökéletes harmónia és egység mutatkozna meg a gyülekezet elveinek fenntartásában.
A hívő otthona a menny, ahova igyekszik, és amely az életét uralja. Erre tekintve várva várjuk az Urat, aki eljön a mennyből, és azzal a hatalommal, amellyel képes maga alá vetni mindent, elváltoztatja testünket az Ő dicsőséges testéhez hasonlóvá (Fil 3,20-21). Akkor hasonlóvá leszünk Őhozzá, teljesen átalakulunk az Ő képére, viselve a mennyeinek ábrázatát (1Jn 3,2; Róm 8,29; 1Kor 15,49).
1Kor 9. 24 Nem tudjátok, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyer jutalmat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek. 25 Azok pedig, akik részt vesznek a versenyben, mindenben önmegtartóztatók. Ők azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant.
2Tim 2. 5 Ha pedig versenyez is valaki, nem nyer koszorút, ha nem szabályszerűen versenyez.
Zsid 12. 2 Nézzünk a hit elkezdőjére és bevégzőjére, Jézusra, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – elszenvedte a keresztet, és Isten trónjának a jobbjára ült.
Fil 3. 15 Akik tehát tökéletesek, azoknak így kell gondolkozniuk, de ha ti valamiben másként gondolkoztok, Isten azt is ki fogja jelenteni nektek. 16 Csakhogy amire eljutottunk, aszerint járjunk.
Róm 16. 17 Kérlek pedig titeket, testvéreim, tartsátok szemmel azokat, akik szakadásokat és botránkozásokat okoznak azzal a tanítással szemben, amelyet tanultatok. Tartózkodjatok tőlük! 18 Mert az ilyenek nem a mi Urunk Jézus Krisztusnak szolgálnak, hanem csak a hasuknak, és nyájas beszéddel meg hízelkedéssel megcsalják a jóhiszeműek szívét.
1Jn 3. 2 Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk őhozzá, és meg fogjuk őt látni, amint van.
Róm 8. 29 Mert akiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy Fia képmásai legyenek, hogy ő legyen elsőszülött sok testvér között.
1Kor 15. 49 És ahogyan viseltük a földinek a képmását, úgy viselni fogjuk a mennyeinek a képmását is.