Skip to main content

09.29 Az Istentől ihletett Szentírás

OLVASNIVALÓ: 
2Timóteus 3,10-17

A HITEHAGYÓK ellentéteként Pál arra emlékezeti Timóteust, hogy milyen volt az ő saját magatartása (vö.: 1Kor 11,1). A tanítás vezeti a felhasznált kilenc kifejezésből álló listát. Ezekben a pásztori levelekben, amelyekben olyan sok igazság vonatkozik a gyülekezetre, 16-szor történik utalás a tanításra. Ösztönösen gyanakodnunk kell arra a filozófiára, amely azt hirdeti, hogy „kevesebb tanítást és több gyakorlatot". Az „életmód" következmény; egy ember tanítása csekély értékű, ha magatartása nem felel meg a tanításának; „szándék" - Pál nem volt engedetlen a mennyei látásnak, nem vonakodott hirdetni Isten teljes szándékát; „hit", mégpedig tevékeny, élő hit - hosszú tűrés, szeretet, türelem, üldöztetések*. Marad az üldöztetések témájánál (11-12. v.). Az Úr maga mondta: „Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd" (Jn 15,20). Ilyen vagy amolyan formában az istenfélő hívő ember meg fogja ismerni az üldözést, mert ez a mi örökségünk (lásd: Fil 1,29). Jó, ha nem feledjük el, hogy a gúnyolódás üldözésnek számít (vő. a Gal 4,29-et az 1Móz 21,9-cel). A gonosz emberek (2Tim 3,2-5) és csábítók (6-9. v.) mások becsapásával kezdik, de aztán nem tudnak különbséget tenni az igazság és a tévelygés között. Timóteus ne változzon, és az igazság megváltozhatatlan marad; „amik reád bízattak". Ott vagy-e, ahova személyes megbízatásod szól?

Az ószövetségi írások „bölccsé tehetnek az üdvösségre"; ez az ÓSZ elegendő voltát hirdeti arra, hogy valakit Krisztushoz elvezessenek (lásd: ApCsel 8,35). Ezek Krisztus-központúak, mert arra vannak szánva, hogy a Krisztus Jézusban való hitet elősegítsék - ez jelenti az emberi oldalt. Származásában valamennyi írás (az ÚSZ-i, valamint az ÓSZ-i) Isten leheletével van átitatva. Hisszük a Szentírás szó szerinti ihletettségét; nem elegendő azt mondani, hogy a gondolatok ihletettek, de a szavak nem. Ami alkalmazásukat illeti, valamennyi „hasznos a tanításra" (ez ismét egy listát kezd el), „feddésre" (rámutatva és nyilvánvalóvá téve, ami rossz), „megjobbításra" (abból, ami rossz), igazságban való nevelésre" (vagyis gyermeknevelésre igazságban Isten előtt). Az a céljuk, hogy az Isten embere (Krisztus minden igaz követője) ne legyen kiegyensúlyozatlan életének egyetlen területén sem; így lesz állandóan felkészített „minden jó cselekedetre".