Skip to main content

02.28 Vezetve cselekedni

„Ő pusztítja el őket..., te pedig kiűzöd és hamarosan kipusztítod őket." 5Mózes 9,3

Isten valamennyi - az emberiséggel kapcsolatos - cselekedeténél sajátos kapcsolatot találunk az isteni és az emberi között.

Vegyük pl. a Bibliát. Szerzője Isten, és mégis emberek voltak, akik leírták azt, amire a Szent Szellem indította őket.

A szabadítás kezdettől fogva az Úrtól indul ki. Az ember semmit sem tehet annak érdekében, hogy azt kiérdemelje. És mégis hitben el kell fogadnia! Isten embereket kiválaszt az üdvösségre, de az is szükséges, hogy azok átmenjenek a szoros kapun! Ezért ír Pál Titusznak az Isten választottainak hitéről (Tit 1,1).

Isten oldaláról nézve, minket „Isten hatalma őriz." Ennek megvan azonban az emberi oldala is: „hit által". „Titeket pedig Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre" (1Pt 1,5).

Csak Isten tud engem megszentelni. De nem szentel meg engem az én közreműködésem nélkül. Nekem kell a hitemben megmutatni az igaz emberiséget, ismeretet, önuralmat, állhatatosságot, kegyességet, testvéri és minden ember iránti szeretetet (2Pt 1,5-7). Nekem kell magamra öltenem Isten teljes fegyverzetét (Ef 6,13-18), az óembert levetkőznöm, és az új embert felöltenem (Ef 4,22-24). Nekem kell az Ige szerint élnem (Gal 5,16).

Az isteni és az emberi elem kapcsolatát megtaláljuk a keresztyén szolgálat minden területén. Pál ültet, Apollós öntöz, de Isten adja a növekedést (1Kor 3,6).

Ami a helyi gyülekezetek felelős elöljáróit illeti, tudjuk, hogy csak Isten választhat ki bárkit is erre a szolgálatra. Pál emlékeztette az efézusi gyülekezet véneit arra, hogy a Szent Szellem tette őket önzőkké (Csel 20,28). És mégis, ennél a szolgálatnál is szerepe van az emberi igyekezetnek. Az embernek törekednie kell az Újszövetség szerinti püspökségre (1Tim 3,1). (Az Újszövetség szerint a püspök felvigyázót jelent.)

Végül mai elmélkedésünk vezérigéjében látjuk, hogy Isten győzi le ellenségeinket, de nekünk kell kiűznünk őket (5Móz 9,3). Ahhoz, hogy olyan keresztyének lehessünk, akik egyidejűleg engedjük magunkat vezetni és cselekszünk is, föl kell ismernünk az isteni és az emberi oldalnak ezt az összhangját. Úgy kell imádkoznunk, hogy tudatában legyünk annak, hogy minden Istentől függ, és úgy kell dolgoznunk, mintha minden tőlünk függne. Valaki ezt úgy fejezte ki, hogy imádkozzunk a jó aratásért, ugyanakkor azonban szorgalmasan irtanunk kell a gyomot.