Skip to main content

09.01 Ötvenedik év - az Úr közel

„Szenteljétek meg az ötvenedik esztendőt, és hirdessetek fölszabadulást az ország minden lakosának. Legyen az nektek örömünnep, hadd jusson hozzá újra mindenki a birtokához, és hadd térjen vissza mindenki a nemzetségéhez." 3Mózes 25,10

Izráel naptárában minden ötvenedik esztendőt úgy ismertek, mint az „örömünnep évé"-t. A szántóföldeket ugaron kellett hagyni. Minden földbirtok visszakerült eredeti tulajdonosához. A rabszolgákat fölszabadították. A szabadság, a kegyelem, a megváltás és a nyugalom örömideje volt ez.

Ha valaki földet vásárolt, a vételár attól függött, milyen messze volt az „örömünnep éve". Pl. ha a legközelebbi ilyen évig még 45 év volt hátra, akkor a föld értékesebb volt. De ha már csupán egyetlen évről volt szó, akkor aligha volt érdemes megvenni azt a földet, hiszen a vevő mindössze egyévi termést takaríthatott be rajta.

Van azonban ennek az igehelynek egy másik értelmezése is, amely szerint a hívő keresztyének számára az Úr visszajövetele lesz „az örömünnep éve". Akkor mennek majd be az atyai ház örök nyugalmába. Megszabadulnak a halandóság bilincseitől, és új, dicsőséges szellemi testet kapnak. És mindazok az anyagi természetű dolgok, amelyeknek idáig sáfáraik voltak, visszakerülnek eredeti tulajdonosukhoz.

Mindezt végig kell gondolnunk, ha anyagi javainkat számba vesszük. Talán milliókat mondhatunk magunkénak földbirtokban, háztulajdonban, bankbetétben. De ha az Úr ma visszajönne, mindennek már semmi értéke nem lenne számunkra. És minél jobban közeledik visszatérésének ideje, annál jobban csökken ezeknek a javaknak valóságos értéke. De azt is jelenti, hogy ezeket ma még föl kell használnunk Krisztus ügyének előmenetelére, és az emberi nyomorúság enyhítésére.

S ahogyan egykor kürtharsogás jelezte az „ünnepi év" beköszöntését, úgy jelzi majd az utolsó harsonaszó az Úr visszajövetelét. C. H. Mackintosh ezt mondja ezzel kapcsolatban: „Ebben szép tanítás rejlik számunkra. Ha szívünk megtanulja értékelni az Úr visszatérésének reménységét, akkor kevésre becsülünk minden földi jót. Lehetetlen a mennyei Úrra való várakozás állapotában lenni úgy, hogy el ne szakadjunk a jelenvaló világtól. Aki Krisztus megjelenésének várásában él, feltétlenül elszakad mindattól, ami az Ő megérkezésekor megítéltetik és megszűnik. Most nem az emberélet rövidségéről és bizonytalanságáról van szó, sem pedig a mulandó dolgok ideiglenes és ki nem elégítő jellegéről, noha mindez kétségkívül így van. Sokkal fontosabb és döntőbb azonban ennél az, hogy az Úr közel van." (C. H. Mackintosh: „Elmélkedések Mózes 3. könyvéről" - Evangéliumi Iratmisszió, 163. old.)