„És amikor a felhő felszállt a hajlékról, az Izrael fiai elindultak" (2Móz 40,36).

Ez a kérés három feladatra figyelmeztet:

1. Ismerjük fel a gonoszt, amikor támad, és semmilyen kapcsolatba ne kerüljünk vele! Jézus világosan tanította, hogy a Sátán személyes hatalom, aki Isten gyermekeit el akarja szakítani mennyei Atyjuktól. Emberi kívánságainkra épít, és ismeri gyenge pontjainkat. Mindig „segíteni" akar, de tőle semmit nem szabad elfogadni. Minden ajánlatára (kísértésére) minden esetben azonnal egyértelmű nem-et kell mondani saját érdekünkben.

Ezt a kérést Jézus egy és-sel kapcsolja az előző mondathoz. Azt hangsúlyozza ezzel, hogy amilyen nélkülözhetetlen a mindennapi kenyér, olyan nélkülözhetetlen a harmonikus élethez a mindennapi bocsánat is. Ahogyan elpusztul az, aki nem táplálkozik egy ideig, ugyanúgy elpusztul a lélek, megromlik a közösség, ha nem gyakoroljuk a rendszeres bocsánatkérést és megbocsátást.

„De jónak látta Isten...hogy kinyilatkoztassa az Ő Fiát bennem" (Gal 1,15).

„Azért Agrippa király, nem lettem engedetlen a mennyei látomás iránt" (Csel 26,19).

A három te-kérés után következik három mi-kérés. Ezek között az első ez. Gondolkozzunk el minden szaván!

„Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztus nevére, bűneitek bocsánatára, és veszitek a Szent Szellem ajándékát" (Csel 2,38).

Ez a kérés egyenesen következik az előzőből: Isten királyi uralma ott valósul meg, ahol az ő akaratát cselekszik. Ennek viszont mi vagyunk a legfőbb akadályai, mert a bűnbe esett ember szakadatlanul szembeszegül Isten akaratával. Vagy nyíltan, mert a maga ura akar lenni, vagy vallásos módon: megpróbálja rávenni Istent, hogy segítse megvalósulni az ember akaratát, vagy kénytelen-kelletlen beletörődik Isten akaratába.