10.17 Lázadás, elbizakodottság
„És vettek a férfiak azoknak eledeléből, az Úr tanácsát pedig nem kérték" (Józs 9,14).
„És vettek a férfiak azoknak eledeléből, az Úr tanácsát pedig nem kérték" (Józs 9,14).
„Minden erővel megerősíttetvén az ő dicsőségének hatalma szerint minden kitartásra és hosszútűrésre örömmel" (Kol 1,11).
„Az én uramnak, Dávid királynak királyi székénél" (1Kir 1,37).
„Micsoda név által vagy micsoda hatalommal cselekedtétek ti ezt?" (Csel 4,7).
„Hát az Isten nem áll-e bosszút az Ő választottaiért, akik őhozzá kiáltanak éjjel és nappal?" (Lk 18,7).
„Jöjjön el a te királyságod, legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is" (Mt 6,10).
„Nem mondhatja a szem a kéznek: nincs rád szükségem" (1Kor 12,21).
Megvallom, régebben mindig azon fáradoztam, hogy Sanghajban tartott összejöveteleink, főleg imaóráink színvonalasabbak legyenek. Következésképpen nagyon elégedetlen voltam némelyik testvér imádságával. Szinte rossz érzésem támadt miközben imádkozott, és ezt nemegyszer szóvá is tettem. Nemsokára azonban kiderült, mennyire nem volt igazam.
„Vessed az Úrra a te terhedet, Ő gondot visel rólad" (Zsolt 55,23).
Vannak keresztyének, akiket az Úr azért nem használhat fel az imaszolgálatban, mert túl vannak terhelve. Hagyták terheiket felhalmozódni ahelyett, hogy imádságban kerestek volna megkönnyebbülést. Végül szinte összeroskadtak a terhek súlya alatt, úgyhogy már egyáltalán nem képesek imádkozni.
„Vámszedők és bűnösök barátja" (Lk 7,34).
"A papnak ajkai őrzik a tudományt, és az ő szájából törvényt várnak" (Mal 2,7).