Azzal kezdjük, hogy a tudatlanságunkban bízunk és elnevezzük ártatlanságnak; aztán ártatlanságunkba helyezzük bizodalmunkat és elnevezzük tisztaságnak; mikor aztán Urunk éles kijelentéseit halljuk, vállat vonva mondjuk: "Soha nem éreztem a szívemben semmit ezekből a borzalmas dolgokból." Rossz néven vesszük, hogy Jézus Krisztus leleplezi ezeket a dolgokat. - Vagy Jézus Krisztus a legfőbb tekintély az ember szíve felett, vagy arra sem érdemes, hogy figyelemre méltassuk.

Az Úr itt nem eljövetelének közvetlen céljáról beszél, hanem annak szinte kikerülhetetlen következményéről. Azt mondja ezzel, hogy akik Őt követik, azok számíthatnak arra, hogy dühös ellenségeskedés veszi körül őket rokonaik és ismerőseik részéről. Ilyen értelemben véve nem azért jött, hogy békességet hozzon, hanem kardot (34. v.).

Jézus szavai, először olvasva, csodálatosan egyszerűeknek látszanak, nem lepnek meg. Figyelembe se vesszük őket. Elsüllyednek tudatalatti világunkba. A boldogságmondások például szelíd, szép parancsolatoknak tűnnek a világtól elvonult és reménytelen embereknek. De úgy tűnik, nem sok gyakorlati hasznuk van a hétköznapok világában, amelyben élünk. Mégis csakhamar rájövünk, hogy a boldogságmondásokban benne van a Szent Szellem robbantó ereje.

Életünkben működik a kiegyenlítődés törvénye. E törvény szerint egy bizonyos területen hátrányos helyzetű embereknek más területeken különleges előnyeik vannak. Ha egy asszonyból hiányzik a szépség, kiegyenlítődik pl. nagy gyakorlati bölcsességével. Ha egy férfi ügyetlen a sportban, talán nagy intellektuális képességei vannak. A költőkből gyakran hiányzik a gyakorlati érzék, a művészek pedig gyakran gyámoltalanok a pénzügyekben.

Az „egyforma" szó tulajdonképpen nem szerepel az eredeti szövegben, ezt a fordítók illesztették oda. Tulajdonképpen így hangoznék a mondat: „az pedig minden napot megtart", vagyis számára minden nap szent.

A törvény alatt élő zsidók számára a hetedik nap, a szombat kiváltképpen szent volt. A törvény megtiltott minden munkát ezen a napon, még az utazást is korlátozta, külön áldozatokat követelt.

A tanítványra nem saját jó cselekedetei jellemzők, hanem hogy jók az indítóokai, mert Isten természetfeletti kegyelme jóvá tette azokat. A jó cselekvést egy múlja csak felül: ha jóvá változunk. Jézus Krisztus azért jött, hogy minden emberbe, aki neki nem áll ellent, beleültesse azt az igazságosságot, amely több az írástudók és farizeusok igazságosságánál. Jézus azt mondja, hogyha az Ő tanítványai vagyunk, akkor nemcsak indítóokainknak kell tisztáknak lenniük, hanem álmainknak, elménk legmélyének is.

Az emberek fölismerték, hogy Péter szolgálata erőt hordoz magában. Amerre csak ment, betegek gyógyultak meg. Nem csoda, ha az emberek az árnyékába akartak kerülni! Hatalmas befolyással volt rájuk.

Mindegyikünk vet valamilyen árnyékot. Akár akarjuk, akár nem, befolyásoljuk azoknak az embereknek az életét, akikkel kapcsolatba kerülünk.

Az élet oldala. A megszentelődésnek az a titka, hogy általa Jézus Krisztus tökéletes tulajdonságaiban részesülök, nem fokról fokra, hanem azonnal, amint hit által valósággá vált bennem, hogy Jézus Krisztus szentségül lett nekem. Nem jelent kevesebbet, mint hogy általa Jézus Krisztus szentsége észrevehetően az enyém lesz.