Mai Igénk Becalélre vonatkozik, akit a Szent Szellem fölkészített arra, hogy a szent sátor építésének felügyelője legyen. Szakavatott mestere volt mindenféle arany, ezüst és réz feldolgozásának, értett a foglalatba való kövek véséséhez, a fafaragáshoz és mindenféle munka elvégzéséhez. Isten Szelleme a gyakorlati munkák művészévé tette.

Amikor a tárzusi Saul megtért, a júdeabeli gyülekezetek hallottak arról, hogy aki egykor a keresztyén hit ellensége volt, most az evangélium lelkes hirdetője és védelmezője lett. Ez egészen csodálatos fordulat volt.

Ma is történnek ilyen látványos irányváltozások.

Ha az evangélium hirdetésénél az üdvösség útjára vonatkozó ismereteddel helyettesíted az evangélium hatalmába vetett bizalmat, ezzel megakadályozod, hogy az emberek megtalálják a szellemi valóságot. Jól vigyázz, hogy míg az üdvösség útjáról szóló ismeretedet hirdeted, te magad hiteddel Istenben gyökerezz és Őrá építs! Ne bízz abban, milyen világosan magyarázol, hanem úgy mondd el, hogy közben te magad a Szent Szellemre hagyatkozzál! Bízd rá magad Isten megmentő hatalmának bizonyosságára és Ő a saját életét fogja megteremteni hallgatóid lelkében.

Az éneklés itt szoros kapcsolatban áll a Szent Szellemmel való megtöltekezéssel, mintha ennek természetes következménye lenne, hogy az ember énekel. Talán ezért is van az, hogy a történelemben szinte minden nagy ébredést éneklés kísért.

Csapdába ejt, ha azt gondoljuk, hogy Isten tökéletes mintaképpé akar tenni és rajtunk megmutatni, mit tehet Ő. Istennek az a szándéka, hogy eggyé tegyen minket Önmagával. Egyes hívő mozgalmak hajlanak arra, hogy hangsúlyozzák: Isten a szentség példányait formálja ki belőlünk, aztán betesz múzeumába. Mihelyt így képzeled el a személyes szentséget, már nem Isten van életed középpontjában, hanem te, magad, az, hogy a te életed mit mutathat fel Istenből.

Amikor híre kelt, hogy Izráel valamelyik városának a népe elhagyta Istent, és bálványokat imádott, akkor a dolgot először alaposan ki kellett vizsgálni, és csak azután indulhatott meg a büntető eljárás.

Nekünk is elővigyázatosaknak kell lennünk, ha fülünkbe jut valamiféle hír vagy pletyka. A hírt hatszoros próba alá kell vetnünk: csak hallomásból értesültem a dologról? Utánajártam személyesen is? Végeztem a dologban kutatást? Pontosan és alaposan kérdezősködtem? Igaz a dolog? Megtörtént?

Az erkölcsi törvény nem veszi figyelembe gyarló emberi voltunkat, nincs tekintettel örökölt hajlamainkra és gyengeségeinkre. Megköveteli, hogy teljesen erkölcsösek legyünk. A törvény soha nem változik, a legnemesebbtől és a leggyengébbtől is ugyanazt követeli. Az Istentől rendelt törvény nem változik sem a nemesebb, sem a gyengébb emberrel szemben. Nem mentegeti mulasztásainkat, ugyanaz marad minden időben és az örökkévalóságban is. Ha erre nem ébredünk rá, azért van, mert nem vagyunk elevenek. Amint megelevenedünk, látjuk, hogy az életünk kész tragédia.

Ha valaki csak felületesen olvassa el ezeket a verseket, könnyen arra a meggyőződésre jut, hogy a kettő között ellentmondás van. Az elsőben arról van szó, hogy segítsünk egymásnak a teher hordozásában, a másodikban viszont arról, hogy kinek-kinek egyedül kell hordoznia a maga terhét.