Igehely (történet): Átkelés a Jordánon (Józs 1;3;4)
Aranymondás/kulcsige: Józs1.5 Nem maradok el tőled, nem hagylak el 1Jn. 5.3: "Mert az az Isten iránti szeretet, hogy parancsolatait megtartjuk, az ő parancsolatai pedig nem nehezek."
Óracél: Lássák meg a történetben, hogy Isten előttünk jár, és ha őt követjük, akkor nem esik semmi bajunk.
Fő üzenet, központi igazság: Ha Istent követed, nem esik semmi bajod.
Üzenet/téma:
1. Átvezetés, dalismétlés: Nemsokára indulunk(PB: Minden lehetséges album)
Hangulatkeltő játék:
2. Dicsőítés – énektanítás:
3. Ima:
4. Igevers-kincsgyűjtés:
5. A bibliai-igazság beültetése, történet:
Történet: Kr.e.1406 van (3420 éve)
Mózes búcsúbeszédében emlékeztette a népet a pusztai vándorlás egyes eseményeire, és tanácsokkal látta el őket. Józsué lett az új vezető. Mózes a Nebó hegyéről látta az Ígéret földjét, majd meghalt. Az Úr maga temette el egy völgyben. A nép harminc napig gyászolta őt.
Történet: Az izráeliták még mindig Sittimben voltak, a Jordán partján, Móáb területén. „Az én szolgám, Mózes meghalt – bátorította az Úr Józsuét. – Most azért indulj, kelj át itt a Jordánon, te és ez az egész nép arra a földre, amelyet én adok Izráel fiainak.” Most már nem „adni fogok”, hanem „adok”! *
A földet, ahová lépni fognak, nekik adja. Isten megnevezte leendő hazájuk határait: a pusztától és a Libánontól az Eufrátesz folyóig és a nagy tengerig. (A puszta a mai Negev-sivatag, Libánon hegye északnyugaton van, az Eufrátesz Mezopotámiát jelöli, a nagy tenger a Földközi-tenger. Nagy terület, nagyobb, mint amit a nép elsőre birtokba tudott venni. Csak Dávid idejében érték el ezeket a határokat.) Az Úr megígérte, hogy az izráeliták előtt senki sem fog megállni, amíg Józsué él. Ahogyan segítette Mózest, úgy fogja őt is. „Nem maradok el tőled, sem nem hagylak el.”
Józsué legyen erős és bátor, mert ő fogja vezetni a honfoglalást, és a népet az ország örökösévé teszi, ahogyan az Úr ősatyáiknak (Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak) megígérte. Nyomatékosan utasítja az Úr Józsuét, hogy tartsák be az összes törvényt, amit Mózes adott a népnek. Tanulmányoznia kell szüntelen, hogy megismerje és megtartsa. Józsué kész volt, hogy az Istentől kapott feladatot végrehajtsa. Isten segítségében bízva, tétovázás nélkül kiadta a parancsot, hogy készítsenek élelmet, mivel három nap múlva álkelnek a Jordánon, hogy az Ígéret földjét birtokba vegyék. Rúben, Gád és Manassé fél törzse Mózes ígérete szerint az emóriak, Szíhón és Óg meghódított országában lakhattak. Most azonban asszonyaikat, gyerekeiket és állataikat hátrahagyva a férfiak keljenek velük át a Jordánon Kánaánba, hogy a többieknek segítsenek az ország elfoglalásában. A három törzs kardforgatásra fogható férfiai megígérték, mindenben engedelmeskedni fognak Józsuénak. Az Úr áldását és segítségét kívánták neki.
Józs.1. 1 Mózesnek, az Úr szolgájának halála után ezt mondta az Úr Józsuénak, Nún fiának, Mózes szolgájának: 2 Az én szolgám, Mózes meghalt. Most azért indulj, kelj át itt a Jordánon, te és ez az egész nép arra a földre, amelyet én adok Izráel fiainak. 3 Nektek adok minden helyet, ahová léptek, ahogyan megígértem Mózesnek. 4 A pusztától és a Libánontól a nagy folyamig, az Eufrátesz folyamig, nyugat felé pedig a nagy tengerig a ti területetek lesz a hettiták egész országa. 5 Senki sem állhat ellened egész életedben. Veled leszek, ahogy Mózessel is vele voltam. Nem maradok el tőled, nem hagylak el. 6 Légy erős és bátor, mert te teszed ezt a népet annak az országnak az örökösévé, amelyről megesküdtem atyáiknak, hogy nekik adom. 7 Csak légy igen bátor és erős, őrizd meg, és tartsd meg azt a törvényt, amelyet Mózes, az én szolgám parancsolt neked. Ne térj el tőle se jobbra, se balra, hogy boldogulj mindenütt, amerre csak jársz. 8 Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, hanem tanulmányozd éjjel-nappal, őrizd meg, és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz. 9 Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz. 10 Józsué ezt parancsolta a nép elöljáróinak:
Józs.2. 1 Akkor Józsué, Nún fia, titkon két kémet küldött Sittímből, és ezt mondta nekik: Menjetek, vegyétek szemügyre azt a földet és Jerikót. Azok elmentek, betértek egy Ráháb nevű parázna nő házába, és ott lefeküdtek.
Jerikóban Ráháb (kocsmárosné) elrejti a kémeket, hazugságával megmenti őket.
Józs.2. 9 és ezt mondta nekik: Tudom, hogy az Úr nektek fogja adni ezt a földet, hiszen rettegés fogott el bennünket, és remeg tőletek mindenki, aki ezen a földön lakik. 10 Mert hallottuk, hogyan szárította ki az Úr előttetek a Vörös-tenger vizét, amikor kijöttetek Egyiptomból, és hogy a Jordánon túl, mit tettetek Szíhónnal és Óggal, az emóriak két királyával, akiket kiirtottatok. 11 Amikor ezt meghallottuk, megdermedt a szívünk, és még a lélegzete is elállt mindenkinek miattatok. Bizony, a ti Istenetek, az Úr az Isten fönn a mennyben és lenn a földön.
Megvallja Istent Úrnak!* (megtérés!) Ő mégis elrejtette őket. Vajon miért? Nem szerette a népét, hazaáruló volt? Itt valami egészen különös dologról van szó: Ráháb tudta, hogy Izráel Istene a várost, az egész országot az izráelitáknak fogja adni. Ő hitte, hogy Izráel Istene hatalmas Isten menny és föld Ura, ezért inkább neki akart engedelmeskedni, mint Jerikó pogány királyának. Te mit tettél volna Ráháb helyében? S mit teszel ma az ellenségeiddel? (Emlékezz, mit mondott Jézus: „Szeressétek ellenségeiteket...!”)
Józs.2. 23 Azután visszatért a két férfi, lejöttek a hegyekből, átkeltek a Jordánon, és megérkeztek Józsuéhoz, Nún fiához. Elbeszélték neki mindazt, ami velük történt. 24 Ezt mondták Józsuénak: Bizony, kezünkbe adta az Úr azt az egész földet, máris reszket tőlünk annak a földnek minden lakója.
ÁTKELÉS:
Józs.3. 1 Józsué másnap korán reggel fölkelt, fölkerekedtek Sittímből, és eljutottak a Jordánhoz; ő meg Izráel fiai mindnyájan. Ott táboroztak, mielőtt átkeltek volna. 2 Három nap múlva végigmentek az elöljárók a táboron, 3 és ezt parancsolták a népnek: Ha azt látjátok, hogy a lévita papok fölemelik Isteneteknek, az Úrnak szövetségládáját, akkor ti is kerekedjetek föl, és menjetek utána.
Józs.3. 7 Az Úr pedig ezt mondta Józsuénak: A mai napon kezdelek naggyá tenni az egész Izráel előtt, hadd tudják meg, hogy veled leszek, ahogyan Mózessel is vele voltam. 8 Te azért parancsold meg a szövetség ládáját vivő papoknak: Amikor odaértek a Jordán vizének a széléhez, álljatok bele a Jordánba. 9 Azután ezt mondta Józsué Izráel fiainak: Jöjjetek ide, és hallgassátok meg Isteneteknek, az Úrnak beszédét! 10 Ebből tudjátok meg, hogy az élő Isten van köztetek - mondta Józsué -, és hogy ő valóban elűzi előletek a kánaániakat, a hettitákat, a hivvieket, a perizzieket, a girgásiakat, az emóriakat és a jebúsziakat: 11 Íme, az egész föld Urának a szövetségládája átmegy előttetek a Jordánon! 12 Most tehát válasszatok ki tizenkét férfit Izráel törzseiből, törzsenként egy-egy férfit. 13 És mihelyt a Jordán vizét érinti a papok lába, akik az Úrnak, az egész föld Urának a ládáját viszik, a Jordán vize kettéválik, a felülről lefelé folyó víz megáll, mint egy gát.
Józs.4. 4 Józsué odahívta azt a tizenkét férfit, akiket Izráel fiai közül kijelölt, törzsenként egy-egy férfit, 5 és ezt mondta nekik Józsué: Menjetek be a Jordán közepébe, Isteneteknek, az Úrnak ládája elé, és vegyen föl mindegyikőtök egy-egy követ a vállára; Izráel törzseinek a száma szerint. 6 Legyen ez emlékeztető jelül közöttetek; és ha majd megkérdezik fiaitok, hogy miféle kövek ezek, 7 akkor ezt mondjátok nekik: Kettévált a Jordán vize az Úr szövetségládája előtt, amikor átkelt a Jordánon; kettévált a Jordán vize, és erre emlékeztetik ezek a kövek Izráel fiait mindörökké.
Józs.4. 10 A ládát vivő papok a Jordán közepén álltak, amíg végbe nem ment mindaz, amit Józsué az Úr parancsára elmondott a népnek. Mindezt már Mózes így parancsolta Józsuénak. A nép pedig sietve átkelt. 11 Miután az egész nép mindenestül átkelt, az Úr ládája is átkelt a papokkal együtt, és a nép élére állt.
Józs.4. 18 Amikor kijöttek az Úr szövetségládáját vivő papok a Jordán közepéből, alighogy szárazra tették lábukat, visszatért helyére a Jordán vize, és úgy folyt egész medrében, mint azelőtt. 19 Az első hónap tizedikén jött fel a nép a Jordánból, és tábort ütött Gilgálban, Jerikó keleti határán.
Józs.4. 20 Azt a tizenkét követ, amelyet a Jordánból vettek ki, Gilgálban állíttatta föl Józsué, 21 és ezt mondta Izráel fiainak: Ha majd megkérdezik fiaitok apáiktól, hogy miféle kövek ezek, 22 magyarázzátok el fiaitoknak, hogy szárazon kelt át Izráel itt a Jordánon. 23 Mert Istenetek, az Úr kiszárította a Jordán vizét előttetek, amíg átkeltetek. Így cselekedett Istenetek, az Úr a Vörös-tengerrel is, kiszárította előttünk, amíg átkeltünk rajta, 24 hogy megismerje a föld minden népe az Úr kezét, hogy milyen erős az, és hogy féljétek Isteneteket, az Urat mindenkor.
Józs.5. 1 Amikor meghallotta az emóriak összes királya túl a Jordánon nyugat felé és a kánaániak valamennyi királya a tenger mellett, hogy kiszárította az Úr a Jordán vizét Izráel fiai előtt, amíg átkeltek rajta, megdermedt a szívük, és elállt a lélegzetük is Izráel fiai miatt.
Jegyzetek:
- Ábrahám elhívása (Kr.e.1876):
1Móz.12. 1 Az Úr ezt mondta Abrámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked! 2 Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel. 3 Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.
- Jákób és családja Egyiptomba költözik (Kr.e.1661) = 215év. Kivonulás (1446). Most 1406 van.
- Ráháb hazugsága– Jakab apostol azt írja Ráhábról, hogy a „cselekedetéből igazult meg” Vagyis hogy amit cselekedett, még a hazugság is hitből fakadó cselekedet volt. A Zsid 11-ben a hithősök között találjuk. Itt a „szükséghazugsággal” és a „jót akaró hazugsággal” találkozunk, ami háborúban vagy üldözés idején gyakran előfordul. Mondhatod-e, hogy nincs menekült nálad elrejtőzve? Megmondhatod-e az igazságot, ha ezzel másokat, és saját magadat is kiszolgáltatod az ellenségnek? Ráháb hazugsága, és az a tény, hogy a hithősök közé lett sorolva, bizonyítja, hogy az ilyen szükséghazugság megengedett. Ám figyeljünk: ha nem tisztességes dolog, amit hazugsággal leplezünk, akkor nem megengedett Az igazság ebben az esetben Ráháb és a kémek halálát jelentette volna. A kilencedik parancsolatban ez áll: „Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen!” A Törvény az éle védelmében adatott. Ez esetben a férfiak elrejtése tettekkel és szavakkal (hazugsággal) megengedett, különben a hatodik parancsolat ellen vétkeznénk.
- Ráháb hazaárulása– Ráhábnak, ha kiderült volna, hogy Izráel pártjára állt, hazaárulókén meg kellett volna halnia. Ez nem szokványos hazaárulás. Ő ugyanis hite által tudta, hogy Izráel Istene népének adja Kánaán földjét. Ha nem segített volna a kémeknek, akkor az Úrnak állt volna ellen. Inkább Istennek kell engedni, mintsem az embereknek. Más példa Egyiptomban a bábák nem engedelmeskedtek a fáraó parancsának, hogy a zsidó fiúgyerekeket megöljék (2Móz 1,15–20). Ezért megáldotta őket Isten.
- A Jordán– Árpaaratás ideje van, Ábíb (Niszán) hónapja (március–április). Északon, a Libanon hegyén olvad a hó. Megárasztja a Jordánt. Ilyenkor a legmagasabb a víz. A Jordán a nagy szintkülönbség miatt egész éven át erős sodrású, még gyakorlott úszóknak is gondot jelent. Egyébként gázlókon lehet rajta átkelni (Józs 2,7). A folyó forrása kb. 520 m-re van a tengerszint fölött, torkolata viszont a Holt-tengernél 394 m-re a tengerszint alatt helyezkedik el. A teljes szintkülönbség 914m egy légvonalban csupán 220 km-es távolságon. A folyó lefolyását a felső szakaszon két tó szabályozza: A Hule-tó és a Genezáret-tó. Majd egy vetődéssel kialakult, mélyen lesüllyedt árokban folyik tovább erősen kanyarogva. A folyó árterülete kb. 1 km széles, amin belül kb. 30 m széles a 3–6 m mély folyómeder. A vízállás szeszélyesen változó: szárazság idején csak a meder közepén folyik, máskor megtölti a medret, esős évszakban viszont elönti az árteret is. Az ország földje az árterület két oldalán teraszként emelkedik, amit a nagy szintkülönbség miatt a Jordán nem tud termékennyé tenni.
- A harmadik nap– Az első hónap (Ábíb) tizedik napja (Józs 4,19). Még négy nap, és itt a páskaünnep. Tulajdonképpen ezen a napon kell az első előkészületeket megtenni a nagy ünnepre. Ezen az emléknapon kelt át a nép a Jordánon. Ez később újra meg újra eszükbe kellett jusson, amikor a páskabárányt előkészítették (vö. 2Móz 12). A páskát négy nappal később ünnepelték (vö. Józs 5,10).
- Tizenkét kő a Jordánban– Egyes vélemények szerint (bizonyíték nincs erre) Keresztelő János, amikor Behabara mellett keresztelt, ezekre a kövekre utalva mondta: „Isten ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak.” (Lk 3,8) Érdekes szójáték szerepel itt: arámul „abanim” = kő, és „banim” = gyerekek.
- Gilgál– Jelentése: „áthárítás” vagy „kör”. Ahhoz, hogy az „áthárítás” jelentését megértsük, el kell olvasni a Józsué 5,1–9-et. Közvetlenül a Jordánon való átkelés után minden férfit körül kellett metélni. Ezt a pusztában nem végezték el, ami nem Isten parancsa szerint volt. Amikor megtörtént, azt mondta az Úr Józsuénak, hogy most hárult el a népről az egyiptomi gyalázat. Innen a Gilgál név.
- A szövetség ládája a Jordán közepén– Isten jelenlétének, hatalmának és fennségének jele ott volt a Jordán közepén, miközben a nép sietősen igyekezett el mellette. Utalás Jézus Krisztusra. Gondoljunk ígéretére: „Én vagyok a juhok ajtaja” (Jn 10,7). Csak Isten Fia által, aki eljött a földre, legyőzte a bűn hatalmát és a Sátánt, kelhet át népe biztonságosan a túlsó partra, az Ígéret földjére. Nélküle, aki az „ajtó”, mindez nem lehetséges! A Józs 3 és 4 átolvasása közben fel kell rá figyelnünk, milyen következetesen neveztetik meg a szövetség ládája. Valóban középponti helyen van az átkelési történetben! Így van ez Jézus Krisztussal is, ugye? Aki ezt nem ismeri föl, az evangélium szívét veszi ki. A papoknak is van szimbolikus szerepe. Ahogyan megálltak hittel az óriási víztömeg mellett, arccal a túlpart felé nézve, úgy állt az Úr Jézus is bátran, és nem választotta félelmében a menekülést. Továbbá Józsuét is Krisztus előképének tekinthetjük itt.
- Tizenkét kő emlékoszlopként – Mindenkinek vannak emlékei arról, hogyan kapott fentről segítséget. A „felállított követ” tiszteletben kell tartani. Ha a népünkre gondolunk, pl. március 15-én emlékeznünk kell 1848-49-re. Fontos az ilyen napokat tiszteletben tartani.
- A tizenkét kő, mint hitoktatási példa– Hasznos, a bizonyságtételünk az Úr Isten és Jézus Krisztus jelenlétének fontosságáról az életünkben, az egyház történetében – fontos az egyház- és missziótörténet megismerése! A zsidó apák elmondták gyermekeiknek a különleges eseményt, a Jordánon való átkelést, amikor a 12 követ látva megkérdezték annak jelentőségét. Bátorítsuk mi is tanítványainkat, hogy tegyenek fel kérdéseket Istenről, hatalmas tetteiről, és az Úr Jézus munkájáról!
Comments