AZ A SZÓ, hogy „ímé", négyszer fordul elő Jákob álmában.
„Ímé egy lajtorja", 12a v. A létra a föld és ég között megszakadt közösséget ábrázolta. Jákobtól - szükségében és magányosságában (mert egyetlen társa a botja volt, 32,10) - Isten közvetlen jelenlétébe vezetett. Jákob megtanulta, hogy noha otthona több mint 80 km-re volt mögötte - és hamarosan még messzebb lesz - a menny nagyon közel van!
„Ímé, az Istennek angyalai", 12b v. Jákob látta Isten angyalait, amikor távozóban volt otthonából, és találkozott velük visszatértében, 1Móz 32,1-2. Ők „hatalmas erejűek, akik teljesítik az ő rendeletét, hallgatván az Ő rendeletének szavára" és szolgálják népét, Zsolt 103,20; Zsid 1,14.
„Ímé, az Úr", 13. v. Az Úr fontosabb volt, mint a létra, vagy az angyalok, és következésképpen egyedül Ő van említve, valahányszor hivatkozás történik később erre az eseményre, 1Móz 35,1.7; 48,3.
„Ímé, én veled vagyok", 15. v. Jákob nemcsak biztonságot kapott Isten ígéretéből a jövőbeli áldásról, 13-14. v„ és biztosítékot az Ő védelmezéséről, „valahová megy", 15b v., hanem garanciát is az Ő jelenlétéről, hogy vele megy, 15. v. A garancia hangsúlyos volt, mind pozitív értelemben, „én veled vagyok", mind negatív értelemben elhangzott, „el nem hagylak téged". „Boldog, akinek segítsége a Jákob Istene", Zsolt 146,5. Jákob arra számított, hogy csak „egy kevés ideig" lesz távol otthonától, 27,44, de több mint húsz esztendő telt el, mire visszament, 31,38. A legfontosabb dolog azonban az volt, hogy akár kevés időre, akár 20 évre, biztosítva volt atyái Istenének a jelenléte. Később bizonyságot is tett róla, hogy Isten vele volt, ahogyan megígérte, 31,5; vö. 35,3, és megóvta attól, hogy Lábán továbbra is kizsákmányolja, 31,7.41- 42. Isten megújította ezt a biztosítékot, amikor Jákob hazafelé tartott, és amikor később végleg elhagyta Kánaánt, 1Móz 46,4.
Jákob válasza az álomra egy fogadalom volt. Mivel Isten megígérte, hogy (I.) vele lesz, (II.) hogy megtartja és (III.) visszahozza újra, Jákob fogadalmat tett az Úrnak, 1Móz 28.15.20-22 v. Annak a biztosítéknak a fényében, amelyet az Úr nekünk adott biztos jelenlétéről, Zsid 13,5, kérdezzük meg ma mindnyájan magunktól: „Mivel fizessek az Úrnak...?", Zsolt 116,12.
1Móz.28. 10 Jákób pedig kiindula Beérsebából, és Hárán felé tartott. 11 És juta egy helyre, holott meghála, mivelhogy a nap lement vala: és vőn egyet annak a helynek kövei közűl, és feje alá tevé; és lefeküvék azon a helyen. 12 És álmot láta: Ímé egy lajtorja vala a földön felállítva, melynek teteje az eget éri vala, és ímé az Istennek Angyalai fel- és alájárnak vala azon. 13 És ímé az Úr áll vala azon és szóla: Én vagyok az Úr, Ábrahámnak a te atyádnak Istene, és Izsáknak Istene; ezt a földet a melyen fekszel néked adom és a te magodnak. 14 És a te magod olyan lészen mint a földnek pora, és terjeszkedel nyugotra és keletre, északra és délre, és te benned és a te magodban áldatnak meg a föld minden nemzetségei. 15 És ímé én veled vagyok, hogy megőrizzelek téged valahova menéndesz, és visszahozzalak e földre; mert el nem hagylak téged, míg be nem teljesítem a mit néked mondtam. 16 Jákób pedig fölébredvén álmából, monda: Bizonyára az Úr van e helyen, és én nem tudtam. 17 Megrémüle annak okáért és monda: Mily rettenetes ez a hely; nem egyéb ez, hanem Istennek háza, és az égnek kapuja. 18 És felkele Jákób reggel, és vevé azt a követ, melyet feje alá tett vala, és oszlopul állítá fel azt, és olajat önte annak tetejére; 19 És nevezé annak a helynek nevét Béthelnek, az előtt pedig Lúz vala annak a városnak neve. 20 És fogadást tőn Jákób, mondá: Ha az Isten velem leénd, és megőriz engem ezen az úton, a melyen most járok, és ha ételűl kenyeret s öltözetűl ruhát adánd nékem; 21 És békességgel térek vissza az én atyámnak házához: akkor az Úr leénd az én Istenem; 22 És ez a kő, a melyet oszlopul állítottam fel, Isten háza lészen, és valamit adándasz nékem, annak tizedét néked adom.
1Móz.32. 10 Kisebb vagyok minden te jótéteményednél és minden te hűségednél, a melyeket a te szolgáddal cselekedtél; mert csak pálczámmal mentem vala által ezen a Jordánon, most pedig két sereggé lettem.
1Móz.32. 1 Jákób tovább méne az ő útján, és szembe jövének vele az Isten Angyalai. 2 És monda Jákób mikor azokat látja vala: Isten tábora ez; és nevezé annak a helynek nevét Mahanáimnak.
Zsolt.103. 20 Áldjátok az Urat ő angyalai, ti hatalmas erejűek, a kik teljesítitek az ő rendeletét, hallgatván az ő rendeletének szavára.
Zsid.1. 14 Avagy nem szolgáló lelkek-é mindazok, elküldve szolgálatra azokért, a kik örökölni fogják az idvességet?
1Móz.35. 1 Monda pedig az Isten Jákóbnak: Kelj fel, eredj fel Béthelbe és telepedjél le ott; és csinálj ott oltárt amaz Istennek, ki megjelenék néked, mikor a te bátyád Ézsaú előtt futsz vala.
1Móz.35. 7 És építe ott oltárt, és nevezé a helyet Él-Béthelnek, mivelhogy ott jelent meg néki az Isten, mikor az ő bátyja előtt fut vala.
1Móz.48. 3 És monda Jákób Józsefnek: A mindenható Isten megjelenék nékem Lúzban, a Kanaán földén, és megálda engem.
Zsolt.146. 5 Boldog, a kinek segítsége a Jákób Istene, és reménysége van az Úrban, az ő Istenében;
1Móz.27. 44 És maradj nála egy kevés ideig, míg a te bátyád haragja elmúlik;
1Móz.31. 38 Immár húsz esztendeje vagyok nálad, juhaid és kecskéid nem vetéltek el, és nyájad kosait nem ettem meg.
1Móz.31. 5 És monda nékik: Látom atyátok orczáját, hogy nem olyan hozzám, mint ennekelőtte; de az én atyám Istene velem volt.
1Móz.35. 3 És keljünk fel, és menjünk fel Béthelbe, hogy csináljak ott oltárt annak az Istennek, ki meghallgatott engem az én nyomorúságom napján, és velem volt az úton, a melyen jártam.
1Móz.31. 7 De atyátok engem megcsalt s tízszer is megváltoztatta béremet; mindazáltal az Isten nem engedte, hogy nékem kárt tehessen.
1Móz.31. 41 Immár húsz esztendeje hogy házadnál vagyok; tizennégy esztendeig szolgáltalak két leányodért, és hat esztendeig juhaidért; te pedig béremet tízszer is megváltoztattad. 42 Ha az én atyám Istene, Ábrahám Istene, és az Izsák félelme velem nem volt volna, bizony most üresen bocsátanál el engem, de megtekintette Isten az én nyomorúságomat és kezeim munkáját, és megfeddett téged tegnap éjjel.
1Móz.46. 4 Én lemegyek veled Égyiptomba, és én bizonynyal fel is hozlak; és József fogja bé a te szemeidet.
Zsid.13. 5 Fösvénység nélkül való legyen a magatok viselete; elégedjetek meg azzal, a mitek van; mert Ő mondotta: Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled;
Zsolt.116. 12 Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?