Skip to main content
OLVASNIVALÓ: 
2Mózes 30,1-38

ISTEN azt szeretné, hogy népe imádja Őt. Ezt az illatáldozati oltárról történő gondoskodásban látjuk, amely a sátor szentélyében volt. Az oltár a megdicsőült Krisztusnak, mint a mi Nagy Főpapunknak személyéről és szolgálatáról beszél. Az illat az Ő személyi tökéletességéről beszél, mivel ez gyönyörködteti Istent.

Részletes utasításokat találunk arra vonatkozóan, hogy kinek kell közelednie az oltárhoz, és miként. Idegen illatot nem volt szabad felajánlani, 9. v. Azt kellett vinni, ami megfelelt az isteni előírásnak, 34-35. v. Szeretteim, imádatunkat nem ronthatja meg a test, vagy az önfejűség, hanem Krisztus kell, hogy ösztönözze, az ő gyönyörűsége. Isteni eredetű kell, hogy legyen. A füstölőszer égetéséhez a tüzet a rézoltárról vették, jelezve, hogy az imádat közeli kapcsolatban áll az engesztelés művével. Ezért imádatunk nem lehet formális, hanem annak méltánylásából kell fakadnia, ami a külső oltárnál történt Istenért és - értünk. Nem nehéz tisztának lennie az istentiszteletnek, ha azt Isten Szelleme indítja.

Az illatáldozati oltárral kapcsolatos utasításhoz csatlakozik a megváltási pénzzel kapcsolatos utasítás, 11-16. v. Nem azt mondja-e a Szent Szellem, hogy csak azok imádhatnak, akik meg vannak váltva? Ne feledjük azonban, hogy a mi megváltásunk nem ezüstön vagy aranyon történt, hanem drága véren, 1Pt 1,18-19. Ezután következik a rézmedencére vonatkozó utasítás, 17-21. v. - amely az Ige vize általi megtisztulásra utal, s amely másik létfontosságú előkészülete az imádatnak. Önmagunk megvizsgálása, és az életünk ahhoz való igazítása lényeges előfeltétel.

A törvény alatt az illatáldozati oltárnak ez a szüntelen égése az imádkozást ábrázolja ki: „Mint jóillatú füst jusson elédbe imádságom", mondja a zsoltáríró, Zsolt 141,2. A mennyei templomban is sok füstölőszert kapott az angyal, amelyet a szentek imádságával együtt kellett bemutatni, Jel 8,3-5. Az arany csészékben is jóillatú szerek voltak, amelyek a huszonnégy vénnél voltak, és azt olvassuk róluk, hogy azok „a szentek imádságai", Jel 5,8. Így a szüntelen kellemes illat, amely az égőáldozati rézoltárról vett tűz által emelkedett fel, a Krisztus tökéletességében, az Istennel közösségben bemutatott imádatot ábrázolja ki. Az imádkozó életnek azzal az igen kiemelkedő és nemes kifejeződésével együtt, amit a másokért végzett közbenjárás jelent.

1Pt.1.18 tudva, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből, 19 hanem Krisztusnak, a hibátlan és szeplőtelen báránynak a drága vérén.
Zsolt.141.2 Jusson eléd imádságom mint illatáldozat, és fölemelt kezem mint esti áldozat.
Jel.8.3 És jött egy másik angyal, megállt az oltárnál aranytömjénezőt tartva, és adatott annak sok tömjén, hogy minden szent imádságához tegye az aranyoltárra, amely a trón előtt volt. 4 És felment a tömjén füstje a szentek imádságaival az angyal kezéből Isten elé. 5 Azután vette az angyal a tömjénezőt, és megtöltötte azt az oltár tüzével, és levetette a földre, és mennydörgés, égzengés, villámlások és földrengés támadt.
Jel.5.8 és amikor átvette a könyvet, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt, mindegyiknél hárfa és füstölőszerrel teli aranycsésze volt, amelyek a szentek imádságai.