AZ EMBERISÉG LEGNAGYOBBJAI is meghalnak és utódokra van szükség, 2. v. Mózes is kifejezte azt a szándékát, hogy „ne legyen az Úr gyülekezete olyan, mint a juhok, amelyeknek nincsen pásztoruk", 4Móz 27,15-17. Napjainkban is szükség van olyan férfiakra, akik rendelkeznek Józsué készségével, és hajlandóak követni azt az utat, amelyen a Mester ment, Józs 1,7a.
Fejezetünkben ma három dolog igényli figyelmünket.
Az isteni elhívás, 1-5a. v. Józsuét egy emlékeztetés állítja meg, 2a. v., és egy útmutatás helyezi készültségbe, 2b. v. Isten cselekvésre való felszólítása isteni ígéreten alapszik, (a) kiterjedt birtoklásról, 2-4. v. és (b) széleskörű védelemről, 5b. v. Milyen szomorú, hogy Isten népe sosem veszi teljesen birtokba azt, amit Ő bőségesen ad.
Az emberi kötelezettségvállalás, 10-12. v. Figyeljük meg az „azért" szót a 10. versben, amely a 2. vers „most" szavát követi, és tanuljuk meg, hogy Isten minden hívására az egyetlen helyes válasz a tétovázás nélküli engedelmesség. Azonban az elhívás és a kötelességvállalás között ott van:
Az isteni megbízás, 5b-9. v. Itt feltételek vannak, amelyeket teljesíteni kell, és ezekre helyezzük a hangsúlyt mai elmélkedésünk során. Ez a szakasz egy irodalmi gyöngyszem. Figyelmet és engedelmességet igényel. Életbevágó fontosságú középpontja az ígéret és felhívás koncentrikus gyűrűinek.
A külső gyűrű az Úr hűséges védelmének ígérete abban a feladatban, amelyet Józsuéra bízott, 5b, 9b. Ettől függ a biztos győzelem, 5a. v. Ez fennáll pozitív értelemben: „amiképpen Mózessel vele voltam, teveled is veled leszek", valamint negatív értelemben egyaránt: „el nem hagylak téged, sem el nem maradok tőled". Ezt azután teljesen szentesíti, 9b. v., biztosítva Józsuét, hogy hűsége és hatalma (Jahve, a te Istened) vele lesz nemcsak mindig, 5b. v., hanem mindenhol. Ennek a biztosítéknak a tudatában kell Józsuénak kibontakoztatnia saját lelkesítő feladatát. A felszólítás a következő: „Légy bátor (a belső titok) és erős (a külső jel)", 6a. v., és Isten nyújtja erre a buzdítást, 6b. v. Ezt a felszólítást a 9a. versben megismétli. Ez a külső gyűrű. Most következik a szellemi lényeg, a létfontosságú középpont, az isteni parancs, 7b-9a. v. Lelkemnek a Szentíráshoz való viszonya mindent meghatároz. Mert az, hogy „légy bátor és... cselekedjél", biztosítja, hogy „jó szerencsés lehess", 7-8. v. Le ne becsülje, 7a. v., el ne térjen, 7b. v., el ne távozzon, 8a. v., az Igétől, se engedetlen ne legyen, 8b. v.
Tanulság. Életem pályáján az Igének kell a középpontban lennie.
Józs 1:1 Mózesnek, az ÚR szolgájának halála után így szólt az ÚR Józsuéhoz, Nún fiához, Mózes szolgájához: 2 Mózes, az én szolgám meghalt. Most azért kelj föl, kelj át ezen a Jordánon, te és ez az egész nép, arra a földre, amelyet én adok nekik, az Izráel fiainak. 3 Nektek adtam minden helyet, amelyet talpatok érint, ahogy megmondtam Mózesnek. 4 A pusztától és a Libánontól a nagy folyóig, az Eufrátesz folyamig a hettiták egész földje lesz a határotok a nagy tengerig nyugat felé. 5 Nem állhat senki ellened egész életedben. Veled leszek, ahogy Mózessel is vele voltam. Nem hagylak el téged, és nem is maradok el tőled. 6 Légy erős és bátor, mert te teszed majd e népet annak a földnek örökösévé, amelyről megesküdtem atyáiknak, hogy nekik adom. 7 Csak légy erős és igen bátor, hogy vigyázz, és mindent ama törvény szerint cselekedjél, amelyet Mózes, az én szolgám szabott eléd. Se jobbra, se balra ne hajolj el attól, hogy eredményes legyél, bármerre jársz! 8 El ne távozzék e törvény könyve a szádtól, hanem gondolkodj arról éjjel és nappal, hogy vigyázz, és mindent úgy cselekedj, ahogy abban meg van írva, mert akkor leszel eredményes az utaidon, és akkor boldogulsz. 9 Hát nem parancsoltam-e meg neked, hogy légy bátor és erős? Ne félj és ne rettegj, mert veled lesz az ÚR, a te Istened mindenben, amiben jársz. 10 Józsué tehát azt parancsolta a nép elöljáróinak: 11 Menjetek végig a táboron, és parancsoljátok meg a népnek ezeket: Készítsetek magatoknak útravalót, mert három nap múlva átkeltek a Jordánon, hogy bemenjetek, és birtokba vegyétek azt a földet, amelyet az ÚR, a ti Istenetek ad nektek. 12 Rúben és Gád törzsének pedig és Manassé törzse felének azt mondta Józsué: 13 Emlékezzetek arra, amit Mózes, az ÚR szolgája parancsolt nektek: Az ÚR, a ti Istenetek nyugalmat ad nektek, és nektek adja ezt a földet. 14 Feleségeitek, gyermekeitek és jószágotok maradjon e földön, amelyet Mózes adott nektek a Jordánon túl, ti pedig felfegyverkezve keljetek át testvéreitek előtt, mindnyájan, akik közületek erős vitézek, és segítsétek őket, 15 amíg nyugalmat nem ad az ÚR testvéreiteknek is, mint nektek, és birtokba nem veszik ők is a földet, amelyet az ÚR, a ti Istenetek ad nekik. Akkor aztán térjetek vissza örökségetek földjére, és birtokoljátok azt, amelyet Mózes, az ÚR szolgája adott nektek a Jordánon túl, keletre. 16 Ők pedig így feleltek Józsuénak: Mindent megcselekszünk, amit parancsoltál nekünk, és ahova csak küldesz minket, oda megyünk. 17 Teljesen úgy hallgatunk rád, mint Mózesre, csak legyen veled az ÚR, a te Istened, ahogy Mózessel is volt. 18 Mindenki halállal lakoljon, aki ellene szegül a szavadnak, és nem hallgat a beszédedre, bármit is parancsolsz neki. Csak légy erős és bátor!