Skip to main content

03.15 A királyság előízei

OLVASNIVALÓ: 
Lukács 9,1-27

JÉZUS „ÖSSZEHÍVTA... tizenkét tanítványát", és erőt és hatalmat adott nekik minden démon és betegség felett. Az Ő hatalma volt az evangelizálás eszköze. „Semmit az útra" ne vigyenek; az Ő hatalma elegendő lesz minden helyzetben, amivel találkoznak. A tanítványok, „hirdetve az evangéliomot, és gyógyítva mindenütt", nagy nyugtalanságot okoztak Heródesnek. A zsarnok így szólt; „Kicsoda hát ez, aki felől én ilyen dolgokat hallok?" (9. v.).

Az aktivitás és annak megnyilvánulása után, hogy az Úr hatalma velük van, a tanítványok félrevonultak az Úrral egy nyugodt helyre. A vele való közösség a szolgát nyugalomban, szellemileg frissen tartja, és felkészíti a további szolgálatra. Ezután következett a sokaság megvendégelése. Szánakozása nem engedte meg, hogy a nép éhesen széledjen szét, így megparancsolta: „Adjatok nékik ti enni" (13. v.), és „megelégedtek mindnyájan".

A világ, amelybe eljött, nemcsak az éhezés és nyomorúság helyszíne volt, aminek gyökere a bűn, hanem az a hely is, ahol Őt megvetették és elutasították. Most egyedül imádkozva találjuk (18. v.).

Jézus valójában magányos ember volt, bár tanítványai vele voltak. A nagy szomorúság beárnyékolta a lelkét. Amikor a nép azon gondolkodott, hogy vajon kicsoda Ő; az igaz ember, érezve az elhidegülést, megkérdezte tanítványaitól: „Hát ti kinek mondotok engem?" (20. v.). Péter válaszolt: „Az Isten ama Krisztusának." Ez valóban igaz volt, de meg kellett magyaráznia nekik, hogy a dicsőség előtt még szenvednie kell. Péter ezt a leckét később saját lelkiismeret-furdalásának könnyei és Jézus feltámadása miatti öröme által tanulta meg (1Pt 1,3; 5,1).

Később ezt mondta valaki: „Követlek téged Uram, valahová mégy" (57. v.), de a tanítványság ára magas volt, ahogyan most meg is magyarázza. Önmaga megtagadása, a kereszt felvétele és az Ő követése túl nagy ár volt, ahogyan azt valaki gondolta (Mk 10,21-22). Mi hogyan érezzük? Szégyelljük Őt abban a világban, amely megfeszítette és kivetette, vagy „kiállunk Jézusért", hogy elnyerjük később az Ő „jól vagyon" szavát? Megtartani a saját életünket önmagunknak, vagy elveszíteni azt Őérette, a választás a mienk.