Skip to main content

10.16 Számonkéri

„Isten ugyanis haragját nyilatkoztatja ki a mennyből az emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen." Róma 1,18

A történelem különleges időiben Isten hirtelen számadást tartott az emberek fölött, hogy megmutassa nekik ítéletét az általuk elkövetett bűnök miatt. Nyilvánvaló, hogy Isten nem üti azonnal agyon az embereket a bűn elkövetése után. De bizonyos alkalmakkor világosan tudomására hozta az embernek, hogy istentelensége és igazságtalansága nem marad büntetés nélkül!

Amikor Isten látta, hogy az emberiség gyökerében romlott, és megtelt a föld erőszakossággal, özönvizet bocsátott a földre, és elpusztította az egész élővilágot (1Móz 6,13). Mindössze nyolc ember menekült meg.

Később Sodoma és Gomora a homoszexualitás központjaivá lettek (1Móz 19,1-13). Sodoma azonfelül „bár fenségben, kenyérbőségben és zavartalan békességben volt része,... de a nyomorultat és szegényt mégsem támogatta" (Ez 16,49). És Isten mindkét várossal éreztette haragját a mennyből, amikor kénköves tűzesővel őket mindörökre megsemmisítette.

„Nádáb és Abihu meghalt az Úr színe előtt, amikor idegen tűzzel járultak az Úr színe elé a Sínai-pusztában" (4Móz 3,4). A tüzet az oltárról kellett volna venniük, ahogyan az elő volt írva (lásd 5Móz 16,12), ők azonban elhatározták, hogy másként járulnak az Úr elé. Isten azonnali halállal sújtotta őket, ezzel óvta a következő nemzedékeket is: sohase próbáljanak másként közeledni Istenhez, mint ahogyan azt Ő meghatározta.

Nebukadneccár, Babilónia királya nem volt hajlandó elismerni, hogy a Magasságos irányítja a népek történelmét. A saját érdemének tulajdonította Babilon virágzását. Isten őrültséggel büntette. A királyt kivetették az emberi társadalomból. „Füvet evett, mint az ökrök, és az ég harmata áztatta testét, míg olyan hosszúra nem nőtt a szőre, mint a sas tolla, és olyan karmai nem lettek, mint a madaraknak" (Dán 4,30).

Anániás és Szafira azt állították, hogy minden vagyonukat az Úrnak áldozták, holott titokban félretették a maguk számára egy részét (Csel 5,1-11). Mindketten ott a helyszínen meghaltak. Komoly figyelmeztetés volt ez a gyülekezetben.

Nem sokkal ezután Heródes király elfogadta, hogy a nép Istenként tisztelje őt, ahelyett, hogy egyedül Istennek adta volna a dicsőséget. Férgek emésztették meg, s így pusztult el (lásd Csel 12,22-23).

Mi, bűnös emberek, ne nyugtassuk meg magunkat azzal, hogy Isten látszólag hallgat, és nem tesz semmit. Ha Isten nem büntet meg azonnal bűneinkért, ez nem jelenti azt, hogy sohasem von felelősségre értük. Isten bizonyos helyzetekben az évszázadok folyamán többször kimondta az ítéletét, és kijelentette a bűnt követő büntetést.