Jóhír (evangélium): Isten velünk van, ki lehet ellenünk?!
"Szerezz igazságot, és el ne add; sem a bölcsességet, az erkölcsöt és értelmet." (Péld 23,23).
A mag az Isten igéje. (Lk 8,11)
A magvető példázatának van néhány általános üzenete is.
1. Életünk Isten igéje nélkül parlag és puszta marad. A bűntől megrontott természetünk csak gyomokat és vad gyümölcsöket tud teremni. A befogadott ige teremt egészen újjá, s így jelenik meg a Lélek gyümölcse. Ehhez viszont valóban olyan igére van szükség, ami Isten szájából származik (Ézs 55,11). Ezt kell elkérnie mindenkinek.
„Akik...megízlelték az Istennek jó beszédét és a jövendő világnak erőit..." (Zsid 6,5).
Akiknél pedig a jó földbe esett (az igemag), azok igaz és jó szívvel hallgatják az igét, meg is tartják, és termést hoznak állhatatossággal. (Lk 8,15)
A magvető példázatában Jézus azt mondta el, hogy többféleképpen lehet fogadni az ő igéjét, és ettől függ, hogyan alakul egy ember sorsa.
1. Az ókori ember gyakran előbb kiszórta a magot, s csak utána szántotta bele a földbe. Így előfordult, hogy az előző aratás óta kitaposott ösvényekre is hullott mag. A kemény felületről könnyen felkapták azt a madarak. Minden Istennel szembeni keménység, ellenállás megakadályozza, hogy az ige új életet teremjen bennünk.
Az Úr Lelke van énrajtam,... hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek;... a szabadulást hirdessem a foglyoknak... (Lk 4,18)
A zsinagógákban minden férfi felolvashatott a Szentírásból, ha akart. Egyik alkalommal Jézus Názáretben, ahol felnőtt, az Ézsaiás könyve 61. részéből a fenti igét olvasta, és azt mondta, hogy ez benne teljesedett be.
„És ilyen módon egyétek azt meg: Derekaitok felövezve, saruitok lábatokon és pálcáitok kezetekben, és nagy sietséggel egyétek azt; mert az Úr páskája az" (2Móz 12,11).
„Mózes pedig mondta a népnek: ne féljetek, megálljatok, és nézzétek az Úr szabadítását, melyet ma cselekszik veletek" (2Móz 14,13).
Amikor megteltek az edények,... nem folyt több olaj. (2Kir 4,6)
Tud-e adni Isten reménytelen helyzetben is megoldást? Igen, a kérdés csak az, hogy elfogadjuk-e olykor meglepő segítségét.
Ki képes elfogadni? Aki tudja, hogy rászorul, aki nem az öklét rázza, hanem a kezét nyújtja és kér Istentől, s aki okoskodás nélkül megteszi azt, amit Isten parancsolt neki. Alázat, hit, engedelmesség szükséges a mi részünkről.