„Ez az élet az Ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet" (1Jn 5,11-12).

Boldogító dolog felfedezni a különbséget a kegyelmi ajándékok és Krisztus között; felismerni a szelídség és Krisztus, a türelem és Krisztus, nemkülönben a szeretet és Krisztus közötti különbséget. Isten nem úgy akarja az alázatosságot, a türelmet, a szentséget vagy a szeretetet nekünk adni, mint kegyelme külön-külön ajándékait.

„Mert az élet Szellemének törvénye a Krisztus Jézus által megszabadított téged a bűn és halál törvényétől" (Róm 8,2).

A kínai kereskedőknek nagy tehertételt jelentett a „likin" adó. Ennek törvénye még a Csing dinasztia idejéből származott, és mert egészen napjainkig érvényben tartották, senki nem kerülhette ki. Ez egy olyan adófajta volt, mely az átmenő forgalmat sújtotta. Sorompós helyeken szedték be az országban nagy hatalommal bíró tisztviselők.

Amikor Jézus bement az emmausi kis házba, két meglepő esemény történt. Az egyik: az asztalfőre ült, imádkozott és ő adott enni a háziaknak. Ma is furcsa lenne, ha egy vendég így viselkedne. A másik: a háziak ezt tudomásul vették, elfogadták, hogy ő az Úr a háznál. És ezt követően ismerték fel, hogy a feltámadott Krisztus van jelen közöttük.

Jézus mint Úr lép be minden ember életébe. Aki elismeri őt Úrnak, az felismeri, hogy ki ő valójában, s a neki való folyamatos engedelmeskedés közben egyre jobban megismeri őt.

„Vizsgálj meg engem ó Isten...és lásd meg, van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja?" (Zsolt 139,23-24).

Önismeret nem származhat egyszerű befelé fordulásból. A befelé tekintés vagy önelemzés sohasem vezet bennünket igazi ismeretre. Csak akkor látunk, ha Istentől kapunk világosságot. Úgy gondolom, ez egyszerű. Ha meg akarjuk állapítani, hogy tiszta-e az arcunk, mit csinálunk? Gondosan végigtapogatjuk a kezünkkel? Természetesen nem. Keresünk egy tükröt, és a világosságra megyünk.

A két emmausi férfi megérkezett a falujába. Véget ért az a csodálatos bibliaóra, amelyet Jézus tartott nekik, megmagyarázva útközben a róla szóló próféciákat. Most ott állnak a házuk bejáratánál, Jézus pedig készül továbbmenni. S akkor kezdték őt unszolni, és behívták magukhoz.

Válogatunk Isten igéjében. Ami nem tetszik, amivel szemben tiltakozás van bennünk, amit nem értünk azonnal, azt nem fogadjuk el, mellőzzük, olykor el is felejtjük. Ezzel nemcsak szegényebbé tesszük magunkat, hanem a többi igét sem tudjuk helyesen érteni, torz szemléletünk lesz.

„Jézus így válaszolt neki: Meg van írva: Ne kísértsd a te Uradat, Istenedet" (Mt 4,7).

Nagy különbség van az istenkísértés és Isten próbára tétele között. Az első tilos, az utóbbit szívesen látja az Úr. Felszínesen tekintve a két dolog egyformának tűnhet, pedig nem az. A különbséget akkor fogjuk érzékelni, ha megismerjük Istennek Igéjében közölt akaratát. Izrael és az egyiptombeliek esete jó példa erre. Azáltal, hogy bemerészkedtek a Vörös-tengerbe, szörnyű kockázatot vállaltak.

„És amikor megtöltötte az edényeket, mondta az ő fiának: Hozz ide még egy edényt. Felelt az: Nincs több edény; és akkor megállott az olaj" (2Kir 4,6).