A munka, amelyre Nehémiás vállalkozott, lehetetlennek tűnt, amikor látta, hogy Jeruzsálem falai romokban állnak és a kapuk elégtek. De szívében olyan fájdalmat érzett, és olyan vágyat arra, hogy tisztelje Istenét, hogy szinte kényszer ragadta magával. Építenie kellett. Feltárja a helyzetet a nép előtt: Ti látjátok a nyomorúságot, amelyben mi vagyunk, hogy Jeruzsálem pusztán hever..." 2,17. Így szólítja fel őket: "Jertek, építsük meg Jeruzsálem kőfalát"!