Skip to main content
OLVASNIVALÓ: 
Máté 25,31-46

AZ ÚR azzal fejezte be beszédét az Olajfák-hegyén, hogy leírta a kihallgatás és felülvizsgálat napját. Aligha van kétség, hogy ez az igehely a Messiásnak a pogányokkal kapcsolatos ítéletét írja le, aszerint, hogy milyen magatartást tanúsítottak a zsidók iránt a nyomorúság alatt (Jóél 3,1-8). Mindazáltal vigyáznunk kell, hogy ne használjuk fel pontos üdvtörténeti értelmezését arra, hogy elkerüljük lelkiismeret-vizsgálatra kényszerítő alkalmazását. A 40. és 45. versben megállapított alapelvek érvényesek ma is Isten népére; valójában közülük éppen a „legkisebbekre" is! Az Úr mindent úgy tekint, amit „atyafiaival" teszünk, mintha Ővele tennénk. Ez az igazság aláhúzza felelősségre vonását: „Saul, Saul, mit kergetsz engem?" (Csel 26,14).

Vigasztalást meríthetünk abból, hogy az Úr Jézus ismeri, népe között ki éhezik, szomjazik, mezítelen stb. (35. 36. 40. v.). Tökéletesen számba veszi a körülményeket, amelyek minden szentjének életét körülveszik. Elmondhatja, hogy „tudom... nyomorúságodat és szegénységedet" (Jel 2,9).

Krisztus áldása azokra vár, akik szánakozóak, nagylelkűek és törődnek mások szükségeivel. Szolgálatukat nem a jutalomért végzik, vagy mert tudják, hogy az Úr úgy tekinti cselekedeteiket, hogy neki tették. Az ilyen értékelés meglepi őket (37-39. v.).

Az Úr Jézus határozottan folytatja, hogy elítélje a nemtörődömség bűnét (41-46). Itt nem azokról van szó, akik elhanyagolják a készenlétet (1-13. v.), sem azokról, akik nem használják fel energikusan alkalmaikat az Ő szolgálatára (14-30. v.), hanem azokról, akik nem törődnek mások szükségeivel. Ez a semmittevés bűne. Nem azzal vádolja a bal kezénél állókat, hogy ellopták a szegények eledelét, hanem hogy elmulasztották táplálni őket. Nem azzal vádolja őket, hogy megmérgeztek másokat, hanem hogy elmulasztottak inni adni nekik. Nem azzal vádolja őket, hogy másokat meztelenre vetkőztettek, hanem hogy elmulasztották felöltöztetni őket. Nem azzal vádolja őket, hogy rosszat tettek testvéreikkel, hanem hogy elmulasztották meglátogatni őket, amikor betegek voltak. Nem azzal vádolja őket, hogy üldöztek másokat, hanem hogy elmulasztották meglátogatni őket, amikor börtönben voltak. „Aki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekszik, bűne az annak" (Jak 4,17).