A 7. FEJEZET utolsó verse helyesen a 8. fejezet elejéhez tartozik. Az Úr szüntelenül közösségben volt Atyjával - micsoda példa ez számunkra! Miközben tanított a templomban, a vallási vezetők elé hoztak egy asszonyt, akit házasságtörésen értek. Azt kérdezték Jézustól, hogy meg kell-e kövezni a nőt az 5Móz 22,22 szerint, vagy sem. Igyekeztek az Urat dilemma elé állítani. Egyrészt, ha megerősíti a törvény kötelező érvényességét, valójában szembe kerül a római törvénnyel, minthogy a halálbüntetést megtiltották a zsidó hatóságoknak. Másrészt, ha félreteszi a mózesi törvényt, feladja minden igényét arra vonatkozóan, hogy betölti a törvényt. A zsidó vezetők nagyon is tudatában voltak a problémának, és kihasználták az alkalmat, hogy megvádolják az Urat.
Az Úr lehajolt és ujjával írt a porba, így cselekedve levette szemét az asszonyról. A vádlók buzgóbbak voltak mások bűneinek leleplezésében, mint a sajátjuk megvallásában. Az Úr ezért feltárta ezeknek az embereknek saját bűnös természetük mélységeit. Az a megállapítása, hogy „aki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ" (7. v.), az ügyet a mózesi törvényről szellemi szintre emelte. Rávezette őket, hogy megértsék: a külső vétektől való mentesség nem jelent bűntelenséget. Lenne-e bátorsága a vádolók valamelyikének, hogy elsőként vessen követ az asszonyra az 5Móz 17,7-ben lévő tanúkhoz hasonlóan? Újra lehajolt, hogy írjon a földre, és ezzel alkalmat adott a vádlóknak a visszavonulásra. Egyedül hagyták Jézust és az asszonyt. A vádlók nem ítélhették el, és Jézus sem akarta elítélni. A törvény képtelen volt arra, hogy különbséget tegyen a bűnös és bűne között; mindkettőt elítélte. De Ő pontosan ezt a különbséget tehette meg. Az asszonyhoz intézett szavai a következők voltak: „Eredj el, és többé ne vétkezzél!" (11. v.). Az asszonyt rávezette, hogy meglássa: az Úr nem nézte el a bűnt azzal, hogy nem ítélte el őt.
Isten ujja írta a törvényt (2Móz 31,18; 5Móz 9,10). Azon a napon újra írt a templomban. Az Úr nemcsak hogy ismerte a törvényt az tőle származott. Azok szívét is ismerte, akik azon a napon körülötte voltak, ő meggömyedt és felemelkedett: hogy elbánjon a bűnnel, meghalt és feltámadt a halálból.
5Móz 22. 22 Ha pedig rajtakapnak egy férfit, hogy férjes asszonnyal hál, mindketten haljanak meg. A férfi, aki az asszonnyal hált, és az asszony is. Így tisztítsd ki a gonoszt Izráelből.
5Móz 17. 7 A tanúk keze legyen az első, amikor kivégzik, és azután az egész nép. Ily módon gyomláld ki magad közül a gonoszt.
2Móz 31. 18 Mikor pedig Isten elvégezte a vele való beszédét a Sínai-hegyen, átadta Mózesnek a bizonyság két tábláját, az Isten ujjával írt kőtáblákat.
5Móz 9. 10 akkor átadta nekem az ÚR az Isten ujjával írt két kőtáblát, és rajtuk voltak mindazok az igék, amelyeket az ÚR mondott nektek a hegyen a tűz közepéből a gyülekezés napján.
Jézus nem tanítja- ha…
Jézus nem tanítja
- ha tökéletes bűn nélküli vagy akkor vesd az első követ (ha így lenne, senkit nem köveztek volna meg sohasem)
Mózesi törvény tanítja:
- senki sem bűntelen
- senki sem tökéletes
- főbenjáró bűnöknél megkövezést tanítja
Jézus válaszának jelentése: ha a mózesi törvényt be akarjátok tartani, akkor tartsátok be teljesen, azaz:
a bűnnel és a vétkessel kapcsolatban
- 2-3 tanú kell - állították, hogy tetten érték, akkor rendelkeznek a tanúkkal
- a kivégzésen az első követ e 2-3 tanú közül kell dobnia
- a rabbik azt tanították, hogy az első kődobó nem lehet ugyanabban a bűnben vétkes, mint az elítélt.
Jn 7:8 lehajol, ír
Hallották, lelkiismeret által vádolva (régi KAR) - kimentek,, idősekkel kezdve
Nem kárhoztatlak/nem ítéllek el = ez nem azt jelenti, hogy megbocsátotta a bűnt
- A kérdés itt a mózesi törvény volt:
- De nem volt tanú jelen, ezért nem kellett/lehetett kárhoztatni az asszonyt -
- ítéletre nem volt semmilyen jogalap
- Tehát Jézus nem megbocsátotta a bűnt, hanem nem ítélte el
- tökéletesen betartotta a törvényt Jézus, Jézus nem volt szemtanú
Amikor meghalt magára vette a bűnök büntetését
Mivel tökéletesen betartott minden törvényt - így tökéletes helyettes áldozat lehetett
Jn 8:11 "Én sem ítéllek el" - ezt is kiveszik a kontextusból - azt mondják: mi sem ítélhetünk, - de
Mt 18:15-20 tanítja a bűn megítélését, eljárást a bűnössel szemben