Az irgalmatlanság mindig felfedi mások sebét. Élvezettel beszél mások hibáiról, mulasztásairól, gyengeségeiről, bűneiről. Az irgalmasság elfedezi, betakarja azokat. A példázatbeli samáriai elsősegélyben részesíti a sebesültet. Az azonban, hogy olajat és bort használ ehhez, arra is utal, hogy kész volt áldozatot hozni érte. Ugyanis ezek a legdrágább árucikkek közé tartoztak.

Miután az irgalmas samáriai meglátta az összevert embert, megállt és lehajolt hozzá. Mindkét mozdulat nehezünkre esik.

„Amit megköttök a földön, kötve lesz a mennyekben, és amit feloldoztok a földön, oldozva lesz a mennyekben" (Mt 18,18).

„Kezeim munkáját csak bízzátok reám!" (Ézs 45,11).

Itt, az időben Isten sem szabad. Nem úgy mozgatja gyermekeit mint sakkfigurákat a táblán, hanem önmagát korlátozva, szabad választást engedett nekik. Tudatosan tette ezt, a végső eredmény ismeretében. Az örökkévaló múltban Isten akarata korlátlan volt, és nem létezett más akarat. Az örökkévaló jövőben szintén korlátlan hatalommal fog bírni, mert addigra győzelmet arat a szeretet, és az ember szabad akarata megegyezik az Ő akaratával. Ez az Isten dicsősége.

Az irgalmas samáriai példázatában (Lk 10,25-37) Jézus egészen gyakorlati módon tanít minket az irgalmasság mozdulataira. Vegyük ezeket sorra!

A Jeruzsálem-Jerikó útvonalon sok természetes barlang volt, ahol útonállók rejtőzhettek és magányos járókelőket támadhattak meg. Így történt ez a példázatban szereplő emberrel is. Őt is kifosztották és félholtra verve otthagyták az úton. Többen elhaladtak mellette, de nem segítettek. Arra ment egy samáriai, és noha az ő népe és a zsidók akkor gyűlölték egymást, mégis segített rajta.

„A királyi székben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön örökké!" (Jel 5,13).

Milyen irgalmas az az Isten, akinek az irgalmából élünk, és aki minket is irgalmasokká tehet egy durva világban? Olyan, hogy mi hagytuk ott őt, és mégis ő jött utánunk Jézus Krisztus személyében, hogy ne pusztuljunk el. Ahogyan Paul Gerhardt éneke vallja: Irgalommal szánva minket / Nagy jósága ránk tekintett.

Isten olyan irgalmas, hogy amit megbocsátott, arra soha többé nem hivatkozik.

Egyre több jele van annak, hogy irgalmatlan világban élünk. Már az óvodában tapasztalható ez, de a közéletet is jellemzi a durvaság, a kíméletlenség, a közöny terjedése.

Ki irgalmas? Aki nem azt adja, amit megérdemelnénk, de ad sok olyan jót, amit nem érdemlünk meg. Isten ilyen, „...nem bűneink szerint fizet nekünk." (Zsolt 103,10) Jézus Krisztus nem tudott közönyösen elmenni az emberek nyomorúsága, szenvedése mellett. Többször olvassuk, hogy megszánta őket, és segített. Függetlenül az illető személyétől.