„Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugszik az" (Zsolt 91,1).

A hagyomány szerint ezen a napon szokták elkezdeni az aratást. A következő hetekben kerül tető alá egész évi kenyerünk. Meg szoktuk-e köszönni Istennek a kenyeret? A miatyánk szavaival néha kérjük, de tudjuk-e, mennyire az ő kegyelmétől függ az, hogy legyen termés, és abból jusson kenyér mindenkinek? S tudjuk-e, hogy az emberi önzés miatt mégsem így történik?

Kevesen gondolnak arra, hogy az életünk folyamatos magvetés. Minden szavunk, gesztusunk, tettünk hatással van a környezetünkre, beépül mások életébe, és akarva-akaratlanul példává lesz. Jó vagy rossz példává.

Amit a gyerekek látnak otthon, még ha kamaszkorukban nem értenek is egyet vele, később a legtöbb esetben ők is azt fogják tenni. Nagyon tudatos magatartás kell ahhoz, hogy a rossz példa láttán valaki éppen ezért ne úgy, hanem másként, helyesen éljen majd.

„Ővele együtt eltemettettetek a bemerítésben, amelyben vele együtt fel is támadtatok az Isten erejébe vetett hit által" (Kol 2,12).

„A seregek Ura velünk van, Jákob Istene a mi várunk" (Zsolt 46,12).

A Szentírás erőteljes képekkel szemlélteti, hogy Isten mit tesz a megvallott bűnökkel. Minden kép arról szól, hogy amilyen komoly következményei vannak a bűnnek, ugyanolyan komolyan veszi Isten a bűnbocsánatot is.

„Eltörlöm hűtlenségedet, mint a felleget, vétkeidet, mint a felhőt... Ujjongjatok, egek, mert ezt tette az Úr..." (Ézs 44,22-23) A szél szétkergeti a felhőket, s nem lehet őket többé visszahozni vagy összerakni. Ugyanígy a megbocsátott bűnöket sem.

„Szólt pedig a Szellem Fülöpnek: Menj oda és csatlakozzál ehhez a kocsihoz!" (Csel 8,29).

Van, aki úgy vétkezik Isten és embertársai ellen, hogy észre sem veszi. Ez neki a természetes, nincs semmilyen mércéje, eltompult a lelkiismerete is. Van, aki magyarázza, mentegeti a bűneit, enyhítő körülményeket keres. Más megpróbálja rejtegetni, mert bűn az, ami kiderül, mondja. Egyesek dekorálják: nem loptam, hanem csak örömet akartam szerezni valakinek. Mindenki így tesz, ez csak egy kis botlás volt, mindnyájan gyarlók vagyunk... S nem vesszük észre, hogy miközben a mutatóujjunkkal másokra mutatunk, három ujjunk magunk felé irányul, és minket vádol.