A ZSOLTÁR HÁROM utat ír le, amelyben Isten kijelenti önmagát.
(1) A teremtésben, 1-6. v.; (2) a Szentírásban, 7-11. v.; (3) a kereső léleknek, 12-14. v. Ez az egymást követő kijelentés sorrendje a Róm 1-3-ban is. Először a pogány világnak, írott kijelentés nélkül, azután a tanult és kulturált világnak, majd a zsidók által képviselt vallásos világnak.
Dávid nyilvánvalóan tanulmányozta a csillagokat és az Írásokat. A csillagos egek prédikáló kijelentések. A Biblia azt mondja, hogy a csillagok megszámlálhatatlanok, 1Móz 15,5. A mi gondolkodásunk számára nehéz, hogy felfogjuk azok mérhetetlenségét és fenségét. A teremtés szépsége, pontossága, a Teremtő örök hatalmát és istenségét tárja fel.
Isten második megnyilatkozása Igéjében történik, 7-11. v. Dávidnak csak a Biblia első öt könyve volt meg, és mi hálásak lehetünk Istennek, hogy ma már rendelkezünk a teljes és végleges kijelentéssel az írott Igében. A zsoltáríró hat címet és hét tulajdonságot használ, hogy leírja azt, és a neki való engedelmesség hatféle eredményét. Nevezi törvénynek, bizonyságtételnek, rendeléseknek, parancsolatnak, félelemnek és ítéleteknek. Ezek részletesen ki vannak fejtve a Zsolt 119-ben. A jellegzetességek a következők: tökéletes, biztos, helyes, világos, tiszta, változhatatlan és igazságos. Az eredmények a következők: megelevenítés, bölccsé tétel, a szív megvidámodása, a szem csillogása, figyelmeztetés és jutalom. Az Ige aranyhoz és mézhez hasonlítva, kívánatosabbnak és édesebbnek bizonyul azoknál, 10. v.
Isten végső kijelentése a kereső léleknek, 12-14. v. Dávid feltekintett az égre, és ott tökéletességet talált, aztán az Igébe, és ott is tökéletességet talált; de amint saját szívébe néz, gyarlóságot lát, valamint bűnt, amelyet tévedéseknek, titkos bűnöknek, sőt szándékos bűnöknek ír le. Imádkozik, hogy megmeneküljön a nagy törvényszegéstől, a lázadás, vagy a hitehagyás halálos bűnétől. Aztán kifejezi szívének nagy vágyát: „Legyenek kedvedre valók szájam mondásai, és az én szívem gondolatai előtted legyenek, ó Uram, kősziklám és megváltóm", 14. v. A Kőszikla a biztonságért, a Megváltó az üdvösségért és szabadulásért.