A természeti élet nem bűnös. A bűnt kell megtagadnunk, hogy semmilyen formában ne legyen közünk a bűnhöz. A bűn a pokolhoz és az ördöghöz tartozik, én pedig, mint Isten gyermeke, a mennyé és Istené vagyok. Ebben az Igében nem a bűnnel való szakításról van szó, hanem a magamhoz való jogom, függetlenségem és önmagam igenlésének a feladásáról - ezen a fronton kell megvívnunk a harcot. Olyan dolgok ezek, amelyek a természeti oldalról nézve helyesek, nemesek és jók, de ezek tartanak vissza a legjobbtól, ami Istentől való.

Nincs teremtmény, aki felmérhetné, milyen nagy volt az a győzelem, amit az Úr Jézus vívott ki a golgotai kereszten. Legyőzte a világot (lásd Jn 16,33). Megítélte a Sátánt, e világ fejedelmét (lásd Jn 16,11). Győzelmet aratott a fejedelemségek és hatalmasságok fölött (lásd Kol 2,15) és teljes diadalt a halál fölött (1Kor 15,54.55.57).

Miközben ezeket a sorokat írom, általános felháborodás hulláma söpör végig az USA-n a bűnesetek számának növekedése miatt. Az emberek rendet és igazságszolgáltatást követelnek. Úgy látszik, mintha törvényeink és bíróságaink még kedveznének is a bűnözőknek, miközben a bűnözés áldozatai kevés vagy semmilyen jóvátételt nem kapnak. A bírósági tárgyalások vég nélkül elhúzódnak, és a védőügyvéd gyakran még meg is nyeri a pert azzal, hogy fölfedez és kihasznál valamilyen „kisajtót" a törvényekben.

Lábbal tiporjuk Isten Fiának vérét, ha azt képzeljük, hogy bűnbánatunkért kapunk bűnbocsánatot. Jézus Krisztus halála az egyetlen magyarázat Isten bocsánatára és bűnfelejtésének kifürkészhetetlen mélységére. Bűnbánatunk csak következménye annak, hogy személyes életünkben valóság lett az értünk történt megváltás. "Krisztus Jézus... lett nekünk bölcsességül és igazságul, szentségül és váltságul" (1Kor 1,30).

A bűnösségről való meggyőződést legjobban ezek a szavak fejezik ki:

"Ó Megváltóm, mily szörnyű ez,
Minden bűnöm téged sebez."

A szeretet győztes hatalom a gyűlölettel, viszálykodással és önzéssel teli világban. El tudja érni azt, amire semmi más nem képes. A szeretet kedvességgel viszonozza a rossz bánásmódot. Sőt, aki szeret, az kegyelmet kér saját gyilkosa számára is. Önzetlenül cselekszik, még ha körülötte mindenki jogainak érvényesítéséért küzd is. Elajándékozza önmagát, amikor már semmi mást nem tud adni.

Hatalmas erő és tekintély sugárzik az igaz ember szavaiból. Amikor szól, hatással van mások életére. Szavainak súlya van. Úgy tekintenek rá, mint akinek kijár a tisztelet és az engedelmesség.

Isten azt akarja, hogy az emberek erkölcsi kapcsolatba jussanak vele: ezzel a céllal kötött velük szövetséget. "Miért nem szabadít meg engem Isten?" Már megszabadított, de én nem léptem vele kapcsolatba. "Miért nem teszi Isten ezt vagy azt?" Már megtette, de az a kérdés, szövetséget kötök-e én vele? Isten nagy áldásai befejezettek és készek, de nem az enyémek addig, amíg nem lépek vele kapcsolatba az Ő szövetsége alapján.