Maga a megváltás a valóság, nem annak a megtapasztalása. De a megváltásnak nincs addig jelentősége számomra, amíg nem szól hozzám az én tudatos életem nyelvén. Amikor felülről születtem, Isten Szelleme megszabadít önmagamtól és azonosít engem Jézus Krisztussal. Ha tapasztalataimnál maradok, akkor azok nem a megváltás alapján jöttek létre.

A Gyülekezet fontos helyet foglal el Jézus Krisztus tervében, és számunkra is éppoly fontosnak kell lennie.

Nagyon kevesen értik meg közülünk is, miért halt meg Jézus Krisztus. Ha az embereknek csak részvétre van szükségük, akkor Krisztus keresztje üres komédia, semmi szükség nem volt rá. A világnak nem "egy kis morzsányi szeretetre", hanem orvosi műtétre van szüksége.

Gyakran mondják, hogy tulajdonképpen nem a mindenkori életkörülmények a fontosak, hanem azon múlik minden, ahogyan ezekre a körülményekre reagálunk. Ez így igaz. Ne igyekezzünk mindig arra, hogy helyzetünkön változtassunk, inkább gondolkozzunk el azon, hogyan változhatnánk meg mi magunk!

Az emberek a kedvezőtlen körülményekre különbözőképpen reagálnak. A sztoikusok érzéketlenek, összeszorítják fogukat, és nem mutatnak semmiféle érzelmet. Stratégiájuk az, hogy „elfogadjuk a kikerülhetetlent".

Isten Igéje nemcsak örök, hanem teljes bizonyossággal be is teljesedik. A Máté 5,18-ban azt mondja az Úr Jézus, hogy „amíg az ég és a föld el nem múlik, egy jóta vagy egy vessző sem vész el a törvényből, míg minden be nem teljesedik". A jóta a görög ABC egyik betűje, amely vesszőhöz hasonlít. A vessző pedig egy héber betű egyik kicsiny része. Az Úr Jézus ezzel azt fejezte ki, hogy Isten Igéje a legkisebb részleteiben is beteljesedik.

Ne legyen soha részvét benned az iránt, aki arra a következtetésre akar késztetni, hogy Isten keményszívű. Isten sokkal gyengédebb, mint ahogy elképzelni tudnánk. Újra meg újra lehetőséget ad nekünk arra, hogy durvaságunkra kimutathassa gyengédségét. Ha valaki nem tud eljutni Istenhez, ez azért van, mert valami rejtegetett dolgát nem akarja odaadni Istennek. Mondja ugyan: "Elismerem, hogy rosszat tettem, de eszembe sincs odaadni azt". Lehetetlen az ilyen esetben részvéttel lennünk.

Isten itt "jaj"-t mond azokra, akik az erkölcsi alaptörvényeket a fejük tetejére állítják, akik a bűnt jónak mondják és azt állítják, hogy a tisztaság nem kívánatos. H. Vander Lugt korunkból vett három példával mutatja be, hogyan változtatja meg a ma embere az erkölcsi határokat. Olvastam egy újságcikket, amely egyfelől könnyedén elsiklik a pornográfia súlyos következményei fölött, ugyanakkor keserűen panaszolja a »kegyes és vallásos emberek puritán magatartását«.

Csak a hű lélek hiszi, hogy Isten irányítja a körülményeit. Külső körülményeinket illetően sok szabadságot engedünk meg magunknak. Nem hisszük, hogy Isten ereje ott van mögöttük, bár mondjuk, hogy hisszük, mégis a történéseket úgy vesszük, mintha emberektől indulnának ki. Minden körülmény közepette hittel teljes csak az lehet, aki egyetlen hűséget ismer csak: az Ura iránti hűséget. Isten hirtelen változást enged meg körülményeinkben és akkor ébredünk rá, hogy hűtlenek lettünk hozzá, mert nem ismertük fel, hogy mindent Ő rendezett így.